Neked sem könnyű, Jézus,
hiába olvasgatod Rilke verseit,
és hiába ismered a rád nézve talán
hízelgő irodalomtörténeti tényt,
hogy költőd csupán egy írástudatlan
szobalányt tűrt meg betegágya mellett,
mielőtt végleg magához szólította őt az Úr,
nem könnyű, mert ember vagy te is:
anyaszülten is anyátlan,
pártfogoltan is pártfogolatlan,
oltalomban is oltalmatlan,
hazában is hazátlan,
átdöfött szív nélkül is átdöfött szívű,
tanítványokkal is tanítványtalan,
olyan vagy, mint költőd volt,
aki arra kérte az Urat:
Gieb ein kleines Zeichen,
és az Úr jelet adott neki,
és mint az elmúlást az őszben,
szóra bírta benne az öröklétet,