Mitagadás szégyen, hogy egy napilap kulturális rovata akkor írja le először egy költőnő nevét, amikor már külföldi lap foglalkozik vele. Nevezetesen az „orte”, (így, csupa kisbetűvel). Már a tipográfiai megjelenése is sejteti, hogy a modern nemzetközi irodalom felé orientál. Az 1952-ben született költő – Rapai Ágnes – műveit folyóirat-közlései és két kötete alapján idehaza is csak az értők szűk tábora ismeri jobban, ami persze nem jelent értékítéletet. Egyik méltatója, az új amerikai líra, a nem-költői „költészet” képviselőjének tartja, akinek munkássága inkább egy általános életérzést fejez ki, és kevésbé nemzeti tradíciót. Bevezetőjében az Amerikában (Svájcban R. Á.) élő magyar költő, Sándor András az új szenzibilitás magyar képviselőjének tartja, aki az emóciók áradásából kerít költeményt. Nem filozofikus mondanivalóból, inkább asszonyi érzékenységből építkezik.

Magyar költőnőről svájci folyóirat-különszám? Mondhatná bárki, hogy a dolog esetleges, hiszen nyilván közrejátszott a válogató (és egyben fordító) személyes szándéka, és maguknak a fordításoknak a megléte. (Méghozzá jó fordításoké; ezt látni azokon a német verseken, amelyek előtt ott a magyar eredeti is.) Lehet, hogy a választás valóban esetleges – de nem méltatlan. Ezenfelül a legtöbb külföldi folyóiratközlés esetleges: már a válogató, a fordító személye okán is. Meg azért, mivel nincsen – egyszerűen nincs! – p align=justify> módszeres külföldi közléspolitikánk. Kultúránk kedvező külföldi imázsának megteremtésére irányuló törekvések esetlegesek, kiváltképp, ha egy nyelvterület, egy ország vagy egy folyóirat megcélzásáról van szó. Ami Svájcot illeti, ha nem volna néhány továbbélő emigráns írószervezet, egy-egy (kevés) figyelmes kiadó, a magyar irodalomról alig tudnának valamit. Ha nem élne Genfben Eva Halldimann, ez az egyszemélyes intézmény, aki rendszeresen recenziókkal látja el a Neue Zürcher Zeitungot, alig tudnának művészi értékeinkről. Hogyne becsülnénk meg tehát az „orte” – Rapai Ágnes portréjával díszített – tematikus számát?

* Magyar Nemzet, 1982. július 10.