Feladó:
|
Webhely:
|
E-mail:
|
Dátum:
2010/02/20 23:16
|
|
Az
üzenet:
"...az eddigieknél is szemérmetlenebb giccs" - olvasom Coelho A zahir című kötetének ismertetőjében. Milyen furcsa nekem ezt olvasnom, mert számomra az említett alkotás nem jelentett mást, mint könyv és olvasó sorsszerű egymásra találását. Feleségem (Eszter!) engem is 10 évnyi kapcsolatot követően hagyott el szinte megmagyarázhatatlanul, és minden vágyam, hogy egyszer újra együtt legyünk. És miért is? Mert - ahogy a szerző írja - egyfelől "Az én zahirom nem romantikus metarfora vakokról, iránytűkről, tigrisekről, vagy pénzérméről. Az enyémnek neve van, és ez a név: Esther "másfelől" el kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz."
Nyilván más egy művet úgy olvasni, hogy nem kapcsolódik hozzá aktuális énünk, de talán Coelho nagysága abban van, hogy hétköznapi történeteivel, példáival, közhelyszerű megállapításaival sok olyan olvasót érint meg különös módon, mint e kötetével engem... (Bocsánat, hogy véleményemet névtelenség mögé bújva osztottam meg Önnel)
| |