Jane AUSTEN

MEGGYŐZŐ ÉRVEK

A Meggyőző érvek a klasszikus angol írórő hatodik, utolsó regénye, már halála után, 1818-ban jelent meg először. Tematikája, légköre és helyszínei mind a korábbi műveket idézik, szereplői vidéki nemes urak és kisasszonyok, lelkészek, tengerésztisztek, valamennyien zárt körben mozognak, a cselekmény is szokványosan vézna, töretlenek viszont Austen írói erényei: a jellemzés, az elemző lélekrajz, a feszes szerkesztés.
A történet főleg egy szerelmi szál körül forog. Sir Walter Elliot somersetshire-i kastélyában él három lányával. Õ maga özvegy ember, a lányok közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez egy környékbeli nemesúrhoz, a legidősebb, Elisabeth gőgjében hiába várt rangos házasságra, Anne-t pedig (a regény érzékeny, eszes és jószívű hősnőjét) lebeszélték arról, hogy hozzámenjen szerelméhez, egy fiatal, vagyontalan, bizonytalan jövőjű tengerésztiszthez. Az idők során aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát és Bathba költözni, a fiatal tengerésztiszt pedig előkerül, mint sikeres, vagyonos tengerészkapitány. A régi szerelmesek, akik majd' tíz évig hűek maradtak egymáshoz, hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után végül újra egymásra találnak, és a regény végén a megérdemelt boldog házasság reményében búcsúzunk tőlük, míg a többiek tovább élik a nagyvilági társaság léha, üres életét.
A regényt talán nem is az erény és a hűség felemelő példái teszik maradandóvá, hanem a remek helyszínleírások, a vidéki élet és Bath társadalomrajza, meg a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páválkodó, csacska alakok pompás galériája.

Vissza a főoldalra    | | |    Vissza a kereséshez