Jane AUSTEN
MEGGYŐZŐ ÉRVEK
A Meggyőző érvek a klasszikus angol írórő hatodik, utolsó regénye,
már halála után, 1818-ban jelent meg először. Tematikája, légköre és
helyszínei mind a korábbi műveket idézik, szereplői vidéki nemes urak
és kisasszonyok, lelkészek, tengerésztisztek, valamennyien zárt körben
mozognak, a cselekmény is szokványosan vézna, töretlenek viszont
Austen írói erényei: a jellemzés, az elemző lélekrajz, a feszes
szerkesztés.
A történet főleg egy szerelmi szál körül forog. Sir Walter Elliot
somersetshire-i kastélyában él három lányával. Õ maga özvegy ember, a
lányok közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez egy környékbeli
nemesúrhoz, a legidősebb, Elisabeth gőgjében hiába várt rangos
házasságra, Anne-t pedig (a regény érzékeny, eszes és jószívű
hősnőjét) lebeszélték arról, hogy hozzámenjen szerelméhez, egy fiatal,
vagyontalan, bizonytalan jövőjű tengerésztiszthez. Az idők során aztán
fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe
adni a birtokát és Bathba költözni, a fiatal tengerésztiszt pedig
előkerül, mint sikeres, vagyonos tengerészkapitány. A régi
szerelmesek, akik majd' tíz évig hűek maradtak egymáshoz, hosszas
bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után végül újra
egymásra találnak, és a regény végén a megérdemelt boldog házasság
reményében búcsúzunk tőlük, míg a többiek tovább élik a nagyvilági
társaság léha, üres életét.
A regényt talán nem is az erény és a hűség felemelő példái teszik
maradandóvá, hanem a remek helyszínleírások, a vidéki élet és Bath
társadalomrajza, meg a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű,
páválkodó, csacska alakok pompás galériája.
Vissza a
főoldalra | | | Vissza a
kereséshez
|