BÄCHER Iván

LEVÉLREGÉNY

Anna, a nyugdíjas tanárnő hosszú évek után váratlanul levelet kap gyermekkori szerelmétől. A férfi Romániában él, nyugalmazott orvos. Anna kezdetben fél a kapcsolat újrakezdésétől, de lassacskán meghitt levelezés alakul ki a két ember között. Az asszonynak fokozatosan létszükségletévé válik, hogy e levelekben kibeszélje napi gondjait, megossza apróbb-nagyobb örömeit a férfival és gondoskodjon - így távolból is - róla; főzési jó tanácsokkal látva el Vilmost. Élete alkonyán nem csak levelező partnert, régi barátot lel, de egyben társat is. A mű a levél-regényforma klasszikus mintáját követve Anna életét állítja középpontba; az ő sorain keresztül értesülhetünk a férfi sorsáról, napi gondjairól is. Anna erdélyi születésű, kétszeresen elvált asszony, aki még nyugdíjasként is tanít egy budai gimnáziumban. Így érthetően gyerekei, tanítványai, kollégái állnak élete középpontjában. S múltjából csak a meghatározó élmények: az egyetemi évek, a párizsi tanulmányút, az ifjúkori szerelmek, az első házasság, kislányának a halála, az ostrom pokla idéződik meg - nagyrészt a jelen eseményeihez kagcsolódva. A mű másik olvasata szerint "nevelési regény". Többféle tanáregyéniséget sőt gyermektípust is megrajzolva érzékletes képet fest mai iskolarendszerünkről, az oktatás színvonalának süllyedéséről, s ezzel egyidejűleg társadalmi helyzetünk fonákságairól, amelyekben a nevelési rendszer hibáinak okai is keresendők. A mindent elárasztó szürkeségből, közönyből csak keveseknek sikerül kiemelkedni. Ugyanakkor e látszólag teljesen különböző egyéniségekben közös az önmagukhoz való következetesség és a tolerancia képessége, amely az együttélés elengedhetetlen feltétele. A könyv feltehetően leginkább a pedagógus olvasók körében számíthat sikerre.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez