BÁLINT Ágnes
TÜNDÉR A VONATON
A Tündér a vonaton némileg eltér a meseregények szabályaitól.
Tudvalévő, hogy a meseregények hősei általában önmagukért érdekesek,
illetve azért, ami velük történik. Ilyen hősnek kínálkozna most
Flórika, a Margit mama kertjéből kalandos úton egy vasúti kocsiba
került tündér, ám mégsem ő az igazi hős, vele inkább csak történnek a
dolgok, egészen addig, míg meg nem bújik, bele nem fészkelődik az ülés
támlája mögé. Innentől még kevésbé vesz részt a regénytörténetben,
afféle narrátorrá halványul, aki természetesen igen jószemű, rengeteg
dolgot vesz észre, némelyiken - joggal - elcsodálkozik, másokat jóleső
derűvel és természetességgel vesz tudomásul, ám az igazi szereplők
azok lesznek, akiket megfigyelhet. ők viszont nem egy regény hősei,
epizódszereplők csupán. Ahogy jön-megy a vonat, változnak az utasok,
változnak a szereplők, Flórika szegény csak regisztrálja őket. A mű
persze, mindennek ellenére, kitűnő, csakhogy inkább részletei miatt:
Korom manó, Tücsök úrfi, Piroska, a megelevenedett kártyalap (a
vonaton természetesen sűrűn járja a kártya) igen sok kedves, kedvesen
groteszk szituáció hősei, és azután az is kiderül, hogy a vasúti kupé
(még az üresnek látszó is) telis-teli van megfigyelésre érdemes
dolgokkal. (Körülbelül a kisfiú-zsebek tartalmához hasonlít az itteni
zsibvásár.)
Érdekes, színes, szórakoztató könyv tehát, annak ellenére, hogy nem tartozik szerzője
"klasszikus" meseregényeihez.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|