BÁLINT Ágnes

TÜNDÉR A VONATON

A Tündér a vonaton némileg eltér a meseregények szabályaitól. Tudvalévő, hogy a meseregények hősei általában önmagukért érdekesek, illetve azért, ami velük történik. Ilyen hősnek kínálkozna most Flórika, a Margit mama kertjéből kalandos úton egy vasúti kocsiba került tündér, ám mégsem ő az igazi hős, vele inkább csak történnek a dolgok, egészen addig, míg meg nem bújik, bele nem fészkelődik az ülés támlája mögé. Innentől még kevésbé vesz részt a regénytörténetben, afféle narrátorrá halványul, aki természetesen igen jószemű, rengeteg dolgot vesz észre, némelyiken - joggal - elcsodálkozik, másokat jóleső derűvel és természetességgel vesz tudomásul, ám az igazi szereplők azok lesznek, akiket megfigyelhet. ők viszont nem egy regény hősei, epizódszereplők csupán. Ahogy jön-megy a vonat, változnak az utasok, változnak a szereplők, Flórika szegény csak regisztrálja őket. A mű persze, mindennek ellenére, kitűnő, csakhogy inkább részletei miatt: Korom manó, Tücsök úrfi, Piroska, a megelevenedett kártyalap (a vonaton természetesen sűrűn járja a kártya) igen sok kedves, kedvesen groteszk szituáció hősei, és azután az is kiderül, hogy a vasúti kupé (még az üresnek látszó is) telis-teli van megfigyelésre érdemes dolgokkal. (Körülbelül a kisfiú-zsebek tartalmához hasonlít az itteni zsibvásár.)
Érdekes, színes, szórakoztató könyv tehát, annak ellenére, hogy nem tartozik szerzője "klasszikus" meseregényeihez.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez