Honoré de BALZAC

A SZAMÁRBŐR

A regény alaptörténete és a rá épülő cselekményváz ( a szamárbőr, amely által minden kívánság teljesül, de amely egyúttal állandóan és a kívánságokkal egyenes arányban zsugorodik is, elfogyása pedig a halált jelenti) nem éppen eredeti (Balzac Amadeus Hoffmanntól vette át, ám sokkal kevesebb előzménye van, mint ahányszor Balzac óta felhasználták (leghíresebb újraköltése Wilde: Dorian Gray arcképe című regénye). Ezt a motívumot azonban az író szinte matematikailag megszerkesztett kompozícióba illesztette. A főhős, aki éppen öngyilkosság előtt áll, mivel pénzét elkártyázta, kapcsolata egy nagyvilági nőhöz, egy igazi szépséghez teljesen összezavarta, az utolsó pillanatban bukkan rá a szamárbőrre. A kötet első része az új életre támadt Raphael bemutatásáig tart. A középső szakasz - Raphael elbeszélésében - a nagy életet mutatja be, a juliusi monarchia topzódó gazdagságát, a hatalom, pénz, mámor, szerelem, kalandorság, a végletekig vitt kihívás, gőg világát. A zárószakasz a "lefelé menő" Raffaelt ábrázolja, az agóniát, a halált (szinte tükörszerű ellentétben az első résszel). Nagy ellentéteket, izzó ellentmondásokat, pszichológiai és társadalmi végleteket ütköztet Balzac ebben a regényében, amely méltó és sok vonatkozásban később sem felülmúlt nyitánya életművének.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez