BÁRCZY János
A MAGYAR MÖLDERS
Minden nyomorúságában is hétköznapi életútját nem szokványosan
tárja fel a kisregény főhőse, akit egy kocsmai beszélgetésben ismerünk
meg. Kertész Károly gyerekkori élményeiből, megaláztatásai egész
életén át hurcolt emlékeitől próbál szabadulni öregen és megfáradtan,
ezúttal úgy, hogy az ellenkezőjét próbálja elhitetni magáról. A
repülőtér melletti kis trafik nyomorék tulajdomosának pattanásos arcú
kamaszfia, aki a repülőtisztek gazdagságától és fölényétől éppúgy
szenvedett, mint apja kegyetlenségétől, sok-sok évvel ifjúsága után
maga is elhiszi magáról, hogy a felső tízezerhez tartozó daliás
repülőtiszt volt. Ez a pszichológiai gyökerű önáltatás azonban nem az
egyetlen tehertétel hősünk életében. Meg kell küzdenie emlékeinek más
árnyaival is: apja, anyja, majd évekkel később szerelme halálában
viselt képzelt vagy valódi felelősséggel.
Nagy formafegyelmet kívánt az írótól annak érzékeltetése, hogy a
különböző beszélgetőpartnereknek előadott hosszú monológban hogyan tör
át a választott szerepen, a hazugságon a valódi emlékek gyötrő
valósága. Ezt a fokozatos lelepleződést, hőse pszichológiai képletét
általában jó színvonalon, egy lélektani krimi izgalmát keltve sikerült
ábrázolnia Bárczy Jánosnak.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|