BÁRCZY János

A MAGYAR MÖLDERS

Minden nyomorúságában is hétköznapi életútját nem szokványosan tárja fel a kisregény főhőse, akit egy kocsmai beszélgetésben ismerünk meg. Kertész Károly gyerekkori élményeiből, megaláztatásai egész életén át hurcolt emlékeitől próbál szabadulni öregen és megfáradtan, ezúttal úgy, hogy az ellenkezőjét próbálja elhitetni magáról. A repülőtér melletti kis trafik nyomorék tulajdomosának pattanásos arcú kamaszfia, aki a repülőtisztek gazdagságától és fölényétől éppúgy szenvedett, mint apja kegyetlenségétől, sok-sok évvel ifjúsága után maga is elhiszi magáról, hogy a felső tízezerhez tartozó daliás repülőtiszt volt. Ez a pszichológiai gyökerű önáltatás azonban nem az egyetlen tehertétel hősünk életében. Meg kell küzdenie emlékeinek más árnyaival is: apja, anyja, majd évekkel később szerelme halálában viselt képzelt vagy valódi felelősséggel.

Nagy formafegyelmet kívánt az írótól annak érzékeltetése, hogy a különböző beszélgetőpartnereknek előadott hosszú monológban hogyan tör át a választott szerepen, a hazugságon a valódi emlékek gyötrő valósága. Ezt a fokozatos lelepleződést, hőse pszichológiai képletét általában jó színvonalon, egy lélektani krimi izgalmát keltve sikerült ábrázolnia Bárczy Jánosnak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez