BARTIS Ferenc
FOHÁSZOK ÉS SZITKOK FÖLTÁMADÁS ELŐTT VAGY A KÖLTÉSZET MEGKÍSÉRTÉSE
Barokkos című verseskötetében az erdélyi születésű, de 1984 óta
Magyarországon élő Bartis Ferenc - modern formában, jobbára
prózaversekben - a 16-17. századi papköltők, prédikátorok, száműzött vagy
börtönben sínylődő hithirdetők jajszavait, panaszait, fájdalmát fogalmazza
újra. Az elhagyott szülőföld utáni vágyódást nem gyógyítja a befogadó haza
ölelése, annál kevésbé, mert a rendszerváltozás utáni Magyarországban
tapasztalt számos visszásság elkeseríti az időközben feleségét is
elveszített, betegségekkel birkózó költőt. Így hangja hol érzelmesen
ellágyuló, hol szarkasztikusan gúnyolódó, hol keserűen átkozódó versben
szólal meg. "Székely népballadákat zokogó" édesanyja emléke
(Világkikötőben) csakúgy felködlik verseiben, mint a börtönökben
megkínzott erdélyi püspök példája (Márton Áron századik
születésévében). Öröme, ha "Erdélyből egy-egy jószándék érkezik" hozzá
(Magány a berakatban), de ilyenkor is újraéli a kisebbségi sors
keserű emlékeit, mert "a kisebbségi sors nem évül el" (Bölcsőfeliratok
koporsókon). Bartis költeményei kemények, megfogalmazásait mindig
keserűség hatja át. "Ezek a versek nem versek! / Merényletek a Költészet
ellen" - írja mottóként vékony kötete elé. Úgy érzi, hogy
"méhenkívüli-fogantatásban / pusztul el az egészségesebb szándék"
(Ablak-párkány-küszöb), és hogy "kínjában él a nemzet" (Húsvéti
parafrázis). Négyszemközt Batthyány Lajossal; Új magyar betyár
kurjantásai; Árverés a Pokolban című verseiben a hazai aktuálpolitika
kérdéseire keres választ, s mintegy összegezve állapítja meg, hogy
"sikoltás-gyűjtemény a költészetünk" (Halálos kegyelem). Bartis
kötetét - főként azok lapozgathatják örömmel, akikben a nemzeti érzés a
költőével egy lángon ég.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|