Ernst Herbert BATES

BIBOR SIVATAG

Bates szinte trilógiának mondható három regényének mindegyikében háborús élményeiből meríti anyagát (A Jacaranda-fa; Jó széllel francia partra). A Bíbor sivatag témája tulajdonképpen egy háborúban elfásult, elidegenedett ember talpraállása személyes élményei hatására. Forestert, a repülőtisztet pár napos házasság után egy bombarobbanás megfosztja feleségétől. Burmába, a Bibor sivatagba kerül, a japán lerohanás idején. Megszállónak érzi magát, a halált keresi. Először egy burmai nő iránti szerelme rázza föl, majd egy kollegája szerencsétlen lezuhanása adja vissza életösztönét, végül saját repülőszerencsétlensége nyújt igazi lehetőséget arra, hogy megtalálja nyugalmát, a benne szunnyadó embert, mikor már szinte csupasz élőlényként cipeli végig a sivatagon sebesült társát. Ösztönné vált mozgatóereje csak a menekülés és a mentés.
A stílus rendkívüli egyszerűségével a szerző még fokozza az élmény intenzitását. A regény legérzékletesebb része a sivatagi menekülés lélektanilag bravúros leírása.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez