BÁTHORI Csaba

A NYÍL ÉS A HÚR

Közel harminc év esszéi, kritikái, illetve elemzései kaptak helyet Báthori Csaba új kötetében. A peregrinus magánya című fejezetben külföldi klasszikusokkal foglalkozik, azt vizsgálja, milyen hatással bír a remekmű amely "miközben összefoglal egy tapasztalatot, mozgósítja a világ művészettől távoli erőit is" az utókorra. Az irodalmi műveknek nem kell feltétlenül válaszolniuk azokra a kérdésekre, amelyeket az emberek megfogalmaznak magukban. Elég, ha kételyeknek, "kérdéseknek adnak otthont". Jó példa erre Shakespeare 66. szonettje; keletkezésének, számtalan fordításának történetét (köztük Szabó Lőrincéét is) ismerhetjük meg az Egy vers életrajza című esszében. Goethe, Schiller, Baudelaire, Rilke, Kafka és mások után a Belül tágasabb fejezetben magyar szerzők kerülnek sorra.
Báthori szakmai-tudományos szemlélettel írja elemzéseit, mint a fülszövegben olvasható: "a művekben érintett létkérdésekre összpontosít, jelentőséget tulajdonít az írás erkölcsi hitelének, és előszeretettel vizsgálja az irodalom mérhető adottságait..." Mindez akkor kap értelmet, ha a művek megérinthetik az egyes embert, tehát valamennyi írásában megjelenik az a nem titkolt cél, hogy olvasásra buzdítson. "Ebben az első olvasás derengő igényében szíves-örömest osztanám azok érzéseit, akik most ismerkednek a szövegekkel" így csinál kedvet például Nemes Nagy Ágnes Szövetségben a fákkal című kötetéhez.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez