Simone de BEAUVOIR

EGY JÓ HÁZBÓL VALÓ ÚRILÁNY EMLÉKEI

Az egzisztencialista filozófia a második világháború után a legjelentősebb szellemi áramlat volt Franciaországban. Így a francia kultúra egyik központi kérdése volt, hogy milyen társadalmi háttere és világnézeti összetevője volt az egzisztencializmusnak, s az ötvenes években megkülönböztetett helyzetét milyen eszmetörténeti szituációnak köszönhette.

Az önéletrajzi regényben Beauvoir ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az írónő arra törekszik, hogy személyes eszmélkedésének folyamatával együtt megrajzolja az egzisztencialista szemléletmód kialakulását is. Beauvoir katolikus, nagypolgári családban született, s regényének már az első oldalain felmutatja társadalmi oppoziciójának két meghatározó elemét. A polgári mentalitás és a bigott katolicizmus a francia társadalom összetartó erejét képezte; modellszerűen tiszta formában nem is annyira a párizsi, mint inkább a vidéki nagyvárosoknak a közgondolkodást leginkább befolyásoló családjait jellemezte. A Du Moulin, Mabille család, Pradelle, Grillére, Meyrignac és Gaston bácsi figurája a pénz- és hatalom vágy, valamint az osztálytudatos katolicizmus alaptípusait jelentik a regényben és az életben. Az akadálytalan integrálódást ehhez a társadalmi réteghez elkerülendő, Beauvoir egy abszurd és egy tényleges választási lehetőséget lát. Gyermekkori barátnőjének, Zazának sorsában az öngyilkosságot, vagy a tudatos szembeszegülést az uralkodó társadalmi értékekkel. Az utóbbi választást - életveszélyes körülmények között, de morálisan jó helyzetben - megkönnyítette a fasizmussal szemben fellépő baloldali mozgalom, amely a negyvenes években Sartre-t és társait kimozdította a fenomenológia elvont filozófiájából és a közvetlen politikai praxis felé segítette. Ennek a szellemi folyamatnak a történetét, kulcsfiguráinak szerepét jeleníti meg a regény.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez