Joseph BÉDIER

TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE

A mű a végzetes szerelem egyik első nagy mítosza. A történet alapeleme már a kelta folklórban megtalálható. Trisztán és Izolda a véletlen tévedésből megivott fűszeres borból a "halált itta" - a bűvös bájitaltól a szenvedélyes szerelem gyökerének és gyötrelmének lettek rabjai, a mámor és a kín szabad szolgái. Attól a végzetes pillanattól sorsuk megpecsételődött. Szenvedélyük miatt olykor még önmaguk ellenségei is, rádöbbenvén szerelmük tragikus bűnösségére. Az igaz szeretők mindenhatóságával és bátorságával vállalják leleplezhető és meggyalázható, törvényesen is elítélhető érzéseiket. Kegyetlen belső vívódások árán is szeretik egymást. Drámai erővel tárul elénk az eltévelyedett szerelmesek kettős-keserű küzdelme. Miként a végzetes szerelmi háromszög vesztese, Márk király is kétség kínjában, bizalom hitében küzd önnön bosszúvágya ellen, rádöbbenvén a megváltozhatatlanra - Trisztán és Izolda már tudatosan vállalt szerelmére. Márk király megcsalatásában a megértő megbocsátás érzése győz, mintegy az ártatlan szerelem törékeny hatalmának tiszteletéül. Lélekelemző mű: a főhős és a mellékszereplők vívódásainak, kételyeinek, belső küzdelmeinek folyamatát napjainkban is érdekfeszítő hitelességgel ábrázolja Bédier. Ugyanakkor egyén és társadalom konfliktusainak; belső szabadság és külső kötöttségek drámai ütközéseinek valóságát is megfogalmazza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez