BELLA István
TUDSZ-E MÉG VIRÁGUL?
Bella István első költői jelentkezésétől kezdve ismertebb és
népszerűbb költőink közé tartozott, ám költészete eddigi
teljességének igazi felfedezése, gondos kritikai számbavétele
igazából elmaradt. A most megjelent (1999) összegyűjtött verseit
tartalmazó kötet alkalmat kínál arra, hogy a verskedvelő
olvasók a teljes Bellával ismerkedhessenek meg, és
ráébredhessenek arra is, hogy ez a lírai életmű sokkal
változatosabb, gazdagabb és többrétű, mintsem az általános
vélekedés tartja. A vaskos kötet az eredeti kötetek rendjét
megőrizve - az időrendet tiszteletben tartva - közli a
költeményeket. Ám ebből az elrendezésből nemcsak az válik
láthatóvá, hogy miként fejlődött, érett be Bella költészete,
miként vált a friss dalok "specialistájából" bonyolult
kompozíciók mesterévé, miként lett a sokszor egyhúrúnak látszó
költőből a legkülönbözőbb lírai válfajok és esztétikai
minőségek mesterévé, de az is kiderül, hogy már az indulás
idején sem volt olyan "egyképletű" ez a líra, hogy a
szarkazmus, az indulat, a mélyben ható erotika a "naiv" ifjúnál
sem számított kivételnek, és hogy az érett költő is tudja
"fogni" még a tiszta dal hangnemét (Szaggatott világ;
Elmegyek én is; Utóirat egy szerelemhez;
Anyanyelvem vagy; Szeptember; Komor
szárnyakon; Három szerelmes sor; Megtalált
vers; Világtalan monológok stb.). A teljes életmű
ismeretében derül ki az is, hogy Bella központi, az egész
életművet mintegy titkosan meghatározó élménye, viszonyítási
pontja 1956 forradalma volt. A tizenhárom napra a költő nemcsak
állandóan alludál, de annak "üzenete" meghatározza sokszor még
a szerelmes, erotikus költemények légkörét, belső villódzását
is. Nagy élmény a kötetet forgatni - a mű minden verskedvelő, -
értő olvasójának.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|