BELLA István

TUDSZ-E MÉG VIRÁGUL?

Bella István első költői jelentkezésétől kezdve ismertebb és népszerűbb költőink közé tartozott, ám költészete eddigi teljességének igazi felfedezése, gondos kritikai számbavétele igazából elmaradt. A most megjelent (1999) összegyűjtött verseit tartalmazó kötet alkalmat kínál arra, hogy a verskedvelő olvasók a teljes Bellával ismerkedhessenek meg, és ráébredhessenek arra is, hogy ez a lírai életmű sokkal változatosabb, gazdagabb és többrétű, mintsem az általános vélekedés tartja. A vaskos kötet az eredeti kötetek rendjét megőrizve - az időrendet tiszteletben tartva - közli a költeményeket. Ám ebből az elrendezésből nemcsak az válik láthatóvá, hogy miként fejlődött, érett be Bella költészete, miként vált a friss dalok "specialistájából" bonyolult kompozíciók mesterévé, miként lett a sokszor egyhúrúnak látszó költőből a legkülönbözőbb lírai válfajok és esztétikai minőségek mesterévé, de az is kiderül, hogy már az indulás idején sem volt olyan "egyképletű" ez a líra, hogy a szarkazmus, az indulat, a mélyben ható erotika a "naiv" ifjúnál sem számított kivételnek, és hogy az érett költő is tudja "fogni" még a tiszta dal hangnemét (Szaggatott világ; Elmegyek én is; Utóirat egy szerelemhez; Anyanyelvem vagy; Szeptember; Komor szárnyakon; Három szerelmes sor; Megtalált vers; Világtalan monológok stb.). A teljes életmű ismeretében derül ki az is, hogy Bella központi, az egész életművet mintegy titkosan meghatározó élménye, viszonyítási pontja 1956 forradalma volt. A tizenhárom napra a költő nemcsak állandóan alludál, de annak "üzenete" meghatározza sokszor még a szerelmes, erotikus költemények légkörét, belső villódzását is. Nagy élmény a kötetet forgatni - a mű minden verskedvelő, - értő olvasójának.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez