Julien BENDA

AZ ÍRÁSTUDÓK ÁRULÁSA

1927-ben jelent meg Franciaországban a neves esszéista és filozófus, Julien Benda magyarul ezúttal többedszer kiadott traktátusa. Hazai kelendőségét és - a hasonló munkánál szokatlan - népszerűségét-olvasottságát elsősorban annak köszönhette, hogy Babits Mihály propagálta, méghozzá politikai éllel: a fasizmusok-nácizmusok irracionalitása ellen állította hadrendbe a descartes-i racionalizmust képviselő, még a nyilvánvalóan nem náci-fasiszta "anti- intellektualizmust" (pl. Bergson filozófiáját) is vehemensül támadó esszét. Ez a hatása és érvénye a műnek szervesen kapcsolódott az idehaza akkor tetőződő, a szellemtörténet állítólagos relativizmusát támadó klasszikus filozófiai elképzelések divatjához, az úgynevezett krízisirodalomhoz (pl. Hamvas Béla), a heideggeri egzisztenciálontológia kezdődő recepciójához stb.
Igazi vitairat volt ez, amelyet a kísérő Babits-tanulnány (amely Benda művénél lényegesen színvonalasabb és mélyebb) irodalmi szenzációvá tett. Az újra kiadott írás ma szellemi izgalmakat aligha kelt. Mert ha egyik-másik érve, elgondolása esetleg felhasználható is - mondjuk - a hermeneutika, a posztmodern narratívák, vagy esetleg a hatástörténeti befogadáselméletek ellen, nyilvánvaló, hogy Benda nem nyújthat ilyesféle modern "irracionalizmusok" ellen oltalmat, érveket. Annál inkább fontos lehet a mű eszme- és tudománytörténeti szempontból, hisz a támadó éles szemével láttatja a harmincas évek nem egy szellemi eltévelyedésének eszmei gyökérzetét (pl. Daudet- Barres-féle francia romantikus jobboldali koncepciókban, a filozófia politikai "elkötelezettségében" stb.). Kár, hogy a mű jelen kiadása is Rónai Mihály András 1945-ös bevezetőjével jelent meg, egyrészt mert az nem tudja Bendát a mában elhelyezni, másrészt, mert így az olvasó csak Benda 1938-as kommunista rokonszenveiről szerezhet tudomást.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez