BENEDEK Szabolcs
A NAGY DEGENERÁCIÓ
A "nagy generációt", a negyvenes évek közepén, második felében
születettek életmodelljét több magyar film és szépprózai
alkotás is alapfogalommá, "bemérési ponttá" tette. Benedek
Szabolcs nagyszerű regénye a "nagy degenerációt" - akik a
hetvenes évek első felében születtek, fiai (lányai) tehát a
nagy generáció apáinak, anyáinak - és azok életmodelljét
mutatja be. A regény a lehető legadekvátabb és legszellemesebb
megoldást választotta. Egy hetvenes években született, vidéki
városban gimnáziumba járó fiú szemszögéből adja elő a
legfontosabb évek, a rendszerváltozás éveinek eseményanyagát,
természetesen a gimnazisták szemszögéből, élményein,
mindennapjai, mindennapjainak tapasztalatain átszűrve. A
regénynek ez a része önmagában is remek nemzedéki önvallomás,
de persze egyúttal kitűnő életrajzi (áthallásokkal,
módosításokkal) regény is. A mű "első" szövegét azonban
megszerkeszti, átírja, módosítja, egyáltalán szövegként kezeli
az "apa", egy negyvenes években született író. A második ennek
a nagy generációból való valakinek az elsővel való
foglalatossága azután igazán komplexszé teszi a művet. Mert nem
két, párhuzamosan futó történetről van itt szó, hanem két
szöveg egymásra hatásáról, két modell szembesítéséről, sőt két
szöveg posztmodern párbeszédéről, kontaminációjáról. A két
szöveg a lehető legtermészetesebben "olvassa" egymást. Ennek a
kontaminációnak az író (nem a regénybeli, hanem Benedek
Szabolcs) szinte minden lehetséges konzekvenciáját levonja:
külön-külön is, együtt is láthatóvá válnak a generációk-
degenerációk kollíziói, élet- és mentalitásformái, a kettő
ütköztetéséből pedig a legszórakoztatóbb, sőt leghumorosabb
szituációk adódnak, amelyek azonban nem nélkülözik a filozófiai
mélységet sem. Az idősebb (negyvenes években született)
olvasóknak pedig nagy vigasz lehet, hogy ezúttal nem két
generáció éles szembeállításáról, hanem valódi dialógusáról van
szó. - A kitűnő regény tartalmas időtöltést kínál.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|