Eric BERNE
EMBERI JÁTSZMÁK
Az amerikai pszichiáter világsikerű könyve egy sajátos társaslélektani
rendszert fejt ki, s azon belül is elsősorban az ún. játszmaelmélettel
foglalkozik. A könyv első része áttekintést ad rendszerének alapvető
fogalmairól: a társas érintkezés ingerkeltő, "simogatás-szerző" és
időstrukturáló szerepéről; az egyénnek mind a szülői, mind a felnőtt, mind
a gyermeki magatartást és mentalitást magában foglaló énállapotáról; a
társas érintkezésben megjelenő tranzakcióiról és ezek elemzéséről, valamint
az érintkezés különféle formáiról (eljárások, rituálék, időtöltések,
játszmák). A második rész mutatja be az ún. játszmákat, amelyeket Berne
rejtett tranzakciók folyamatos sorozataként definiál, s amelyek ismertető
jegye, hogy mindig rejtettek, mindig "nyereségre" irányulnak, s legtöbbször
tisztességtelenek és drámai kimenetelűek, ugyanakkor öntudatlanok. A
jópofa, "blikkfangos" elnevezésű játszmák (bíróság, rabló-pandúr, paraszt,
faláb stb.) általános jellemzése és osztályozása után magukat a játszmákat
öt csoportba sorolja (életjátszmák, házassági, társasági, szexuális és
alvilági játszmák), mindegyiknél röviden rögzítve a játszma "téziseit",
célzatát, szereposztását, előnyeit és "antitézisét" (leleplezését). A
harmadik rész klinikai anyag alapján próbálja megvilágítani a
játszmamentesség, a játszmáktól való megszabadulás előnyeit. Elsősorban
gyakorló pszichológusok számára ad sok új, érdekes szempontot, de ajánlom
minden művelt, lélektani érdeklődésű olvasónak, aki nem riad vissza a
nehezebb olvasmányoktól.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|