Thomas BERNHARD

A TÚLÉLŐ FÖLJEGYZÉSE

Az 1989-ben elhunyt Thomas Bernhard éles szavú, negatív érzelmeket és gondolatokat görgető prózavilága jelenkorunk legsötétebb tónusú írói tükrei közé tartozik. A jelen kötet Bernhard 1978-ban megjelent Der Stimmenimitator ("A hangimitátor") és a halála után napvilágot látott posztumusz Ereignisse ("Események") című, kisprózákat tartalmazó könyveiből közöl bő válogatást.
A csaknem százötven, dokumentumszerű rövid történet némelyikével már találkozhatott a magyar olvasó a hazai folyóiratok (Nagyvilág, Nappali Ház) lapjain. A bernhardi "antiesztétika" ezekben az alig egyoldalas, sajátos "short storyk"-ban is kitűnően működik: a hétköznapi történetek szereplőiben az író világának monomániás szereplőire ismerhetünk; az egymás után felbukkanó professzorok, színészek, irodisták, vendéglősök, vámosok, szolgálók stb. mind-mind a korábbi regények fő- és mellékszereplőinek vélhető prototípusai. Bernhard sajátosan szuggesztív prózája különös dimenziót kap ezekben a rövid, sokszor már-már újsághírre emlékeztető, lecsupaszított történetekben. Az író szenvtelen hangon, diagnosztikus pontossággal rögzíti szereplőinek azokat a sokszor végzetes élethelyzeteit, amelyeket ha időben felismernének, életükre nem a halál nyomná rá bélyegét, hanem a sorsfordító felismerés bizonyossága. Az öngyilkosság előtti iszonyatos életérzés pillanatait; a halálfélelem, a magány, a kiszolgáltatottság visszafojtott lélegzettel dokumentált fragmentumait az oly sokat ostorozott vidéki élet szellemellenes atmoszférája lengi be. A modern gondolati próza remeklése a kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez