Karen BLIXEN

VOLT EGY FARMOM AFRIKÁBAN

Ez az írás sajátos ötvözete a regénynek, az önéletrajznak, a természetleíró prózakölteménynek és a néprajzi-etnográfiai esszének. Elsősorban természetesen önéletrajz: a gazdag dán arisztokrata hölgy 1914-ben férjével együtt hatezer holdas kávéültetvényt vásárolt Afrikában, Nairobi mellett. Férjétől - annak kicsapongó életmódja miatt - hamarosan elvált ugyan, a farmot azonban megtartotta, húsz évig ott élt a hatalmas vadrezervátum közvetlen közelében, végtelenül változatos, hegyes, pusztás, erdős egzotikus tájon. Ezekről az éveiről számol be munkájában.
A regény - amely füzérszerűen építkező, epizódok, történetek láncolatából álló kompozíciójú - remek, plasztikus leírásokat ad bennszülöttek és a bevándoroltak mindennapjairól, szokásairól, kultúrájáról, emberi vonásairól. Az írónő csöppet sem kényes és empátiája szokatlanul mély; elsősegélynyújtóként, kenyéradó gazdaként, farmer-társként valóban együtt élt a sokszor csaknem őskori állapotokat konzerváló feketékkel, számtalan megható, színes, groteszk történetet gyűjtött össze róluk, ezekről a kis afrikai Dekameron-darabokból építette fel művét. Van azonban munkájának egy mélyebb, filozófikusabb rétege is: bár magáról, egyéni sorsának tragédiájáról inkább csak célzásokban vall, a tájhoz, a "levegőhöz" kapcsolódva hosszú, valóban költői reflexiókban ad számot az őt foglalkoztató alapkérdésekről, a szabadságról és halálról, az élet értelmének kereséséről és a múló időben kiformálódó személyiségről, a kultúrák különbözőségeiről és értékéről.
Aki kalandos afrikai történetek iránt érdeklődik, csalódni fog a könyvben, akit azonban az igazi irodalom, a reflektált elbeszélőművészet, a meghitt bensőségességű életformarajz érdekel, ritka élményben részesülhet.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez