BORBÉLY Szilárd

MINT MINDEN ALKALOM

Magát is, verseit is, verseinek tárgyait is, jószerével mindent jelentékteleníteni, minimalizálni, elmosni, a szövegbe belemosni vágyik Borbély Szilárd. Nyelvtani formákra, kategóriákra bontja az "én"-t, struktúrákra a jelentéseket, elemekre a struktúrákat.
Ami csak megjelenik verseiben - pedig igazán szerény dolgok, mindennapi banális tárgyak, szituációk, gesztusok jelennek meg - azonnal lefokozni óhajtja; de ezt a lefokozást, ezt a minimalizálást is a lehető legszerényebben, állandó bocsánatkérések közepette teszi. És mégis: szinte már agresszívvé válik ez a szerénység, szinte monomániássá ez a jelentéktelenítés, mindent áthatóvá és mindenek fölé magasodóvá ez a költői én. Ráadásul nagyerejű verbalizmussal történik mindez. Határokat nem ismerve folyik, árad, ömlik a szó a költőből. Alig van vége a versnek, máris folytatódik, alig pihenhet meg a tekintet, máris új költemény tűnik elébe (sűrűn szedett sorok, alig valami üresség két költemény között). A tartalomjegyzék, amely önmagában is igazi Borbély Szilárd- versnek tűnik, kétszer szerepel a kötetben (Az első sorok mutatója; A köztes sorok mutatója), azt az érzést keltve, a kötet sem ér véget sohasem, hiszen a verseknek nincs címük, csak kezdősoraik, és a mutató éppen ezeket kezdi újra közölni.
Különös, egyszerre bosszantó, ingerlő és kábító, elvarázsló kötet Borbély Szilárdé, olyan szövegvers-kötet, amely az elsők közt mutatja meg magyarul, hogy ez a nagyobbrészt művi válfaj mire képes, ha igazán erre született alkotó fordul hozzá.



Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez