BORBÉLY Szilárd
MINT MINDEN ALKALOM
Magát is, verseit is, verseinek tárgyait is, jószerével mindent
jelentékteleníteni, minimalizálni, elmosni, a szövegbe
belemosni vágyik Borbély Szilárd. Nyelvtani formákra,
kategóriákra bontja az "én"-t, struktúrákra a jelentéseket,
elemekre a struktúrákat.
Ami csak megjelenik verseiben - pedig igazán szerény dolgok,
mindennapi banális tárgyak, szituációk, gesztusok jelennek meg
- azonnal lefokozni óhajtja; de ezt a lefokozást, ezt a
minimalizálást is a lehető legszerényebben, állandó
bocsánatkérések közepette teszi. És mégis: szinte már
agresszívvé válik ez a szerénység, szinte monomániássá ez a
jelentéktelenítés, mindent áthatóvá és mindenek fölé magasodóvá
ez a költői én. Ráadásul nagyerejű verbalizmussal történik
mindez. Határokat nem ismerve folyik, árad, ömlik a szó a
költőből. Alig van vége a versnek, máris folytatódik, alig
pihenhet meg a tekintet, máris új költemény tűnik elébe (sűrűn
szedett sorok, alig valami üresség két költemény között). A
tartalomjegyzék, amely önmagában is igazi Borbély Szilárd-
versnek tűnik, kétszer szerepel a kötetben (Az első sorok
mutatója; A köztes sorok mutatója), azt az érzést keltve, a
kötet sem ér véget sohasem, hiszen a verseknek nincs címük,
csak kezdősoraik, és a mutató éppen ezeket kezdi újra közölni.
Különös, egyszerre bosszantó, ingerlő és kábító, elvarázsló
kötet Borbély Szilárdé, olyan szövegvers-kötet, amely az elsők
közt mutatja meg magyarul, hogy ez a nagyobbrészt művi válfaj
mire képes, ha igazán erre született alkotó fordul hozzá.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|