Jorge Luis BORGES
JORGE LUIS BORGES VÁLOGATOTT MŰVEI (2. Kötet. Esszék)
Az örökkévalóság története
Válogatott műveinek második kötete Borges esszéiből nyújt
reprezentatív, a hatalmas esszéírói életmű javát felmutató
gyűjteményt (a Válogatott művek
még egy kötete tartalmaz majd
esszéket). Borges, ha nem is elbeszélései vagy versei szintjén,
de az esszének is világirodalmi rangú mestere, ráadásul e munkái
nem csak hatalmas világirodalmi műveltségébe engednek
bepillantást, nem csak író-alkotói műhelyének "titkairól"
tanúskodnak, de - immáron több mint félévszázados
recepciótörténet tanúskodik róla - egyúttal filozófiaibölcseleti
relevanciájuk is óriási. A posztmodern irodalom kialakulásában
Borges kezdeményező nagymester volt, ám esszéiben is sokat tett
azért, hogy a posztmodern gondolkodás teret nyerjen. A kötet
esszéi javarészt irodalmi tanulmányoknak, írókról, kiemelkedő
remekművekről szóló elmélkedéseknek, elemzéseknek tűnhetnek, ám
valójában az írót nem irodalmi vagy irodalomelméleti kérdések
foglalkoztatják (Pascal gömbje; Coleridge virága;
J. W. Dunne és az idő; A Don Quijote apró csodái;
Nathaniel Hawthorne; Keats csalogánya stb.), hanem
létértelmezési, történetbölcseleti, egy sajátos értelemben vett
ismeretelméleti problematika vonzza. Hogy a fundamentális
filozófiai kérdések explikálásának terepe épp az irodalom és az
irodalmi művek világa lett, az már magában is mutatja a "nagy
narratívával" (a dogmatikus metafizikával, a klasszikus
történetfilozófiával stb.) való, a posztmodern fordulatot
létrehozó szakítást.
Borges esszéi könnyed kézzel papírra vetett, remekül
megformált, szellemes írások, ám mérhetetlenül sok filozofémát
implikálnak - értő befogadásukhoz igen komoly műveltség,
széleskörű tájékozottság kívántatik.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|