Jorge Luis BORGES

JORGE LUIS BORGES VÁLOGATOTT MŰVEI (2. Kötet. Esszék)

Az örökkévalóság története

Válogatott műveinek második kötete Borges esszéiből nyújt reprezentatív, a hatalmas esszéírói életmű javát felmutató gyűjteményt (a Válogatott művek még egy kötete tartalmaz majd esszéket). Borges, ha nem is elbeszélései vagy versei szintjén, de az esszének is világirodalmi rangú mestere, ráadásul e munkái nem csak hatalmas világirodalmi műveltségébe engednek bepillantást, nem csak író-alkotói műhelyének "titkairól" tanúskodnak, de - immáron több mint félévszázados recepciótörténet tanúskodik róla - egyúttal filozófiaibölcseleti relevanciájuk is óriási. A posztmodern irodalom kialakulásában Borges kezdeményező nagymester volt, ám esszéiben is sokat tett azért, hogy a posztmodern gondolkodás teret nyerjen. A kötet esszéi javarészt irodalmi tanulmányoknak, írókról, kiemelkedő remekművekről szóló elmélkedéseknek, elemzéseknek tűnhetnek, ám valójában az írót nem irodalmi vagy irodalomelméleti kérdések foglalkoztatják (Pascal gömbje; Coleridge virága; J. W. Dunne és az idő; A Don Quijote apró csodái; Nathaniel Hawthorne; Keats csalogánya stb.), hanem létértelmezési, történetbölcseleti, egy sajátos értelemben vett ismeretelméleti problematika vonzza. Hogy a fundamentális filozófiai kérdések explikálásának terepe épp az irodalom és az irodalmi művek világa lett, az már magában is mutatja a "nagy narratívával" (a dogmatikus metafizikával, a klasszikus történetfilozófiával stb.) való, a posztmodern fordulatot létrehozó szakítást.
Borges esszéi könnyed kézzel papírra vetett, remekül megformált, szellemes írások, ám mérhetetlenül sok filozofémát implikálnak - értő befogadásukhoz igen komoly műveltség, széleskörű tájékozottság kívántatik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez