Hannes BÖHRINGER

KÍSÉRTÉSEK ÉS TÉVELYGÉSEK

A német művészetteoretikus válogatott tanulmányait, esszéit tartalmazza a karcsú kötet. Böhringert tulajdonképpen nem is annyira a művészet problémái, mai "világhelyzete" érdekli, mint inkább azok a tanulságok, filozófiai általánosítások, amelyeket a művészet helyzetének elemzéséből levonhat, leszűrhet. Ezért, bár sokszor foglalkozik speciálisan esztétikai kérdésekkel (Stílus és tárgyszerűség. Gondolatok az ornamentikáról; Későpolgári műipar; Építkezés; Az orgona intonációja stb.), e tanulmányaiban sem az az igazán lényeges, amit az építészetről, az ornamentikáról vagy a zenéről mond, hanem az, amit a modernitás utáni kor emberének léthelyzetéről megfogalmaz. Böhringer szerint a posztmodern sajátos paradoxont jelent: annak elintézetlenségét, ellentmondásosságát nyilvánítja ki, hogy valami, ami lemond a "nagy elbeszélésről", az átfogó világmagyarázatról, ami minden kor és minden "igazság" elvi egyenértékűségét vallja, maga is csak egy korszaknak, egy "elbeszélésnek", egy "igazságnak" a burkában léphet elő. A kötet írásai nagyobbrészt e paradoxon feloldásán fáradoznak, a nemzetközi szakirodalomban először kísérletezve azzal, hogy rég leírt elméleteket és filozófiákat (Spengler, Gehlen, Sedlmayr stb.) hasznosítsanak e művelet során. A kötet természetesen igen sok előismeretet tételez fel olvasójáról: irodalmit, művészetit, filozófiait is, ám esszéi nem szakemberekhez szólnak, - a posztmodern filozófia és művészet iránt érdeklődő minden művelt olvasónak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez