Heinrich BÖLL
A GONDVISELŐ OSTROMZÁR
A 70-es évek nyugatnémet társadalmának egyik legjelentősebb
gondjáról, az ultrabalos szervezetek, terrorista csoportok fenyegető
jelenlétéről, az általuk keltett szorongás, létbizonytalanság
légköréről, illetve az ellenük mozgósított rendőrség túlbiztosítási
mechanizmusairól (és ezek ellenére: hellyel-közzel tehetetlenségéről),
végső soron pedig az egyén teljes kiszolgáltatottságáról,
szabadságának totális hiányáról szól a regény. Maga a cselekmény a
bűnügyi regények kliséit idézi, a mű első lapjaitól várható merénylet
körvonalainak lassú kibontakozásától a szerencsés meghiúsulásig.
Mindez azonban inkább csak alapul szolgál az írónak arra, hogy maró
kritikával ábrázolhassa az uralkodó réteg életét, az ügyeskedő és
gátlástalan politikusok, üzletemberek világát. De éles fénybe állítja
a rendszer szinte valamennyi neuralgikus gócát, a szövetségi kormányok
és a hatalomért küzdő pártok politikáját, a sajtó szerepét, az egyház
tevékenységét stb, mégpedig tipikus képviselőik plasztikus
megrajzolásával, hiteles színre lépésével. Erkölcstelenségük, cinikus
romlottságuk a fedezet arra, hogy Böll érezhetően inkább a radikális
ellenzék (a regénybeli Rolf, Bewerloh, Katherina) iránt keltsen
rokonszenvet, ha céljaikkal nem is tud azonosulni, ha végeredményben
hideg technokratáknak tartja is őket, s szintén kritikával ábrázolja
törekvéseiket. A gondviselő Ostromzár azonban azon túl, hogy éles
társadalombírálattal szolgál, természetesen - elsősorban - műalkotás.
Erről főhősének, Fritz Tolmnak páratlan erővel megteremtett figurája
gondoskodik. A tulajdonképpen mindkét fél részéről halálra ítélt,
intelligens, jószándékú sajtófejedelem, aki félproletár sorból
küzdötte fel magát, s aki ennek ellenére megőrizte humanizmusát,
emberi méltóságát.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|