Heinrich BÖLL

A GONDVISELŐ OSTROMZÁR

A 70-es évek nyugatnémet társadalmának egyik legjelentősebb gondjáról, az ultrabalos szervezetek, terrorista csoportok fenyegető jelenlétéről, az általuk keltett szorongás, létbizonytalanság légköréről, illetve az ellenük mozgósított rendőrség túlbiztosítási mechanizmusairól (és ezek ellenére: hellyel-közzel tehetetlenségéről), végső soron pedig az egyén teljes kiszolgáltatottságáról, szabadságának totális hiányáról szól a regény. Maga a cselekmény a bűnügyi regények kliséit idézi, a mű első lapjaitól várható merénylet körvonalainak lassú kibontakozásától a szerencsés meghiúsulásig. Mindez azonban inkább csak alapul szolgál az írónak arra, hogy maró kritikával ábrázolhassa az uralkodó réteg életét, az ügyeskedő és gátlástalan politikusok, üzletemberek világát. De éles fénybe állítja a rendszer szinte valamennyi neuralgikus gócát, a szövetségi kormányok és a hatalomért küzdő pártok politikáját, a sajtó szerepét, az egyház tevékenységét stb, mégpedig tipikus képviselőik plasztikus megrajzolásával, hiteles színre lépésével. Erkölcstelenségük, cinikus romlottságuk a fedezet arra, hogy Böll érezhetően inkább a radikális ellenzék (a regénybeli Rolf, Bewerloh, Katherina) iránt keltsen rokonszenvet, ha céljaikkal nem is tud azonosulni, ha végeredményben hideg technokratáknak tartja is őket, s szintén kritikával ábrázolja törekvéseiket. A gondviselő Ostromzár azonban azon túl, hogy éles társadalombírálattal szolgál, természetesen - elsősorban - műalkotás. Erről főhősének, Fritz Tolmnak páratlan erővel megteremtett figurája gondoskodik. A tulajdonképpen mindkét fél részéről halálra ítélt, intelligens, jószándékú sajtófejedelem, aki félproletár sorból küzdötte fel magát, s aki ennek ellenére megőrizte humanizmusát, emberi méltóságát.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez