Heinrich BÖLL
CSOPORTKÉP HÖLGGYEL
A regény színhelye ezúttal is Köln, a Nobel-díjas író szülővárosa. Az események
brechtien ironikus narrátora - aki nem más, mint maga a szerző -, egy 48 éves hölgy,
Leni Gruyten életét kívánja felderíteni. A csoportkép közepén Leni, körülötte csoportosulnak
mindazok, akik rész vettek az eseményekben, az ő beszámolójukból kapunk átfogó és
ironikus képet a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a
bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba az I. világháborútól az 1970-es évekig.
A hölgy sorsát nyomozó írónak rendre elmondják, amit tudnak, szemére vetik Leninek, hogy
nem tanult, pályát nem választott, férjhez ment, de a háborúban elesett férjét nem
gyászolta meg. Amikor a nagypolgár-gazdagságból kibillent, - hadigazdag apjának
a hadigazdálkodást váratlanul és érthetetlenül megcsúfoló üzelmei miatt -, még a számára megmentett családi házat se bírta megtartani. Nevetségesen kis lakbéreket szedett,
külföldi vendégmunkás lakóitól szinte semmit sem kért...
Saját maga közösítette ki magát a társadalomból azzal, hogy a számkivetettek, az osztályon
kívüliek, az idegenek iránt vonzódott.
A regényben sok az ironikus és groteszk, sőt naturalista részlet. Művészi eszközei: az idő
és a cselekmény mesteri sűrítésének megoldása. Heinrich Böll mintegy önnön dacos
szuverenitása összegzéseként az ötven év német történelmének terhét cipelő Lenit, ezt a
profán, rebellis szentet alkotta meg ebben a regényében.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|