Heinrich BÖLL

CSOPORTKÉP HÖLGGYEL

A regény színhelye ezúttal is Köln, a Nobel-díjas író szülővárosa. Az események brechtien ironikus narrátora - aki nem más, mint maga a szerző -, egy 48 éves hölgy, Leni Gruyten életét kívánja felderíteni. A csoportkép közepén Leni, körülötte csoportosulnak mindazok, akik rész vettek az eseményekben, az ő beszámolójukból kapunk átfogó és ironikus képet a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba az I. világháborútól az 1970-es évekig. A hölgy sorsát nyomozó írónak rendre elmondják, amit tudnak, szemére vetik Leninek, hogy nem tanult, pályát nem választott, férjhez ment, de a háborúban elesett férjét nem gyászolta meg. Amikor a nagypolgár-gazdagságból kibillent, - hadigazdag apjának a hadigazdálkodást váratlanul és érthetetlenül megcsúfoló üzelmei miatt -, még a számára megmentett családi házat se bírta megtartani. Nevetségesen kis lakbéreket szedett, külföldi vendégmunkás lakóitól szinte semmit sem kért...

Saját maga közösítette ki magát a társadalomból azzal, hogy a számkivetettek, az osztályon kívüliek, az idegenek iránt vonzódott.

A regényben sok az ironikus és groteszk, sőt naturalista részlet. Művészi eszközei: az idő és a cselekmény mesteri sűrítésének megoldása. Heinrich Böll mintegy önnön dacos szuverenitása összegzéseként az ötven év német történelmének terhét cipelő Lenit, ezt a profán, rebellis szentet alkotta meg ebben a regényében.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez