Edith BRUCK

GYÖNYÖRŰ ROMLÁSOM

Nina Rosenberg beszéli el a regényben élete egy viszonylag rövid szakaszát, azt a néhány hetet-hónapot, amikor számot kíván vetni önmagával, amikor fel kívánja mérni, hogyan vált magányossá, mi köti még most is a tőle ugyan el nem vált, mégis külön élő férjéhez, újságírói foglalkozásához, mi a jelentősége számára annak, hogy zsidó származású, hogy negyvenöt éves és hogy nő. Az elbeszélésből persze a múlt is feltárul: a holocaust rémségei, a még sokkal régebbi, megaláztatásoktól éppen nem mentes gyerekkor, az első látványosan rosszul sikerült házasság, a Rómában való letelepedés, az értelmiségi munka örömei és válságai stb. A regény nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű, ám korántsem bujtatott önéletrajz. A szerzőt különben sem az életút alakulása toglalkoztatja, hanem olyan örök problémák, mint a nagy szerelem lehetőségei és ellehetetlenülése, a zsidó sors problémája, a női lét sajátos alternatívája. Mindez persze korántsem légüres térben, hanem a hetvenes évek olasz közegében, a terrorizmus, a cionizmus-ellenesség, a feminizmus, a szexuális "forradalom" időszakában, a fogyasztói társadalom "kiteljesedése" idején, egy még jellegzetesen kétpólusú, egyszerre hidegháborús és enyhüléses korszakban. A regény legfőbb értéke a kitűnő kor- és korszakábrázolás, valamint a rafináltan finom lélektani elemzés. Az írónő helyenként nem idegenkedik a bestsellerek elemeinek beépítésétől sem művébe, de valamiképp ezeket a motívumokat (homoszexualitás, kábítószerélvezés, filmes karríer, sajtóínyencségek, a nemi erőszak problémáinak "életes" bemutatása stb) is szervesíteni tudja főhősnőjének elmélkedéseibe, önvizsgálatába, sorsrajzába. A könyv semmiképp sem nagy regény, de igényes, jelentős szépirodalmi munka, amely különösen középkorú női olvasók körében arathat sikert.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez