Anthony BURGESS
GÉPNARANCS
A kitűnő angol író 1962-ben megjelent regénye keserű antiutópia,
melynek bizonyos elemei az eltelt négy évtized során - sajnos -
részben meg is valósultak. A regény hőse és elbeszélője, kicsi Alex,
fiatalkorú huligánbanda vezetője, aki a "legmenőbb szerelésbe"
öltözött társaival nemcsak rablásokat és útonállásokat követ el
rendszeresen, hanem a céltalan brutalitásban és rombolásban is kedvét
leli. Kispolgári szülei is rettegnek tőle, ám whiskyt fizet
koldusszegény öregasszonyoknak és kizárólag klasszikus zenét hallgat
méregdrága hi-fi készülékein. Miután bekövetkezik az elkerülhetetlen
lebukás és Alex gyilkosságért börtönbe kerül, két erő lép küzdelembe a
"lelkéért": az alkoholista börtönlelkész, aki szerint szabad
akaratából követte el bűneit és bűnhődnie kell értük; meg az új
pszichoterápiás eljárást alkalmazó technokratáké, akik néhány heti
kondicionálással elérik, hogy Alex iszonyodni kezdjen az erőszaktól.
Amikor viszont kiengedik a börtönből, szülei eltaszítják maguktól,
egykori huligántársai pedig, akikből közben rendőr lett, iszonyúan
összeverik. Paradox fintorral éppen az az író veszi pártfogásába,
akinek annak idején bandájával megerőszakolta és megölte a feleségét.
Sőt liberális elvbarátaival nagy politikai kampány céljára próbálja
felhasználni Alexet, aki végső kétségbeesésében kiugrik az ablakon,
mire persze a kórházban a kormány kezdi pátyolgatni. A kiábrándult
fiatalember lassan ráébred, hogy reménytelenül felnőtté vált,
feleségről és gyerekekről ábrándozik.
A regény - a virtuóz fordításban
sem könnyű olvasmány, mert Alex és haverjai fura orosz-angol
keveréknyelvet beszélnek, bandájuk sajátos zsargonját, időbe telik,
amíg ez az először érthetetlen hablatyolás az olvasó számára lassan
érthetővé válik, és egészében kibontakozik a regény félelmetes világa.
Ám olvasása feltétlenül megéri a szellemi erőfeszítést, hozzásegít
ehhez a kitűnő Utószó is.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|