Dino BUZZATI

EGY SZERELEM TÖRTÉNETE

A regény "abszolút" főhőse Antonio Dorigo, az öregedő milánói építész és díszlettervező. Mellette alig néhány szereplő jut szóhoz: Ermeline asszony, az "előkelő" kerítőnő, Laide, a csinos telefongirl és közvetlen baráti körük. Ezt a leszűkített világot a főhős belső világán, életén, a szerelem torzító prizmáján keresztül ismerhetjük meg. Dorigo, félszeg, gátlásokkal küszködő agglegény reménytelen szerelemre gyullad az üde, majdnem 30 évvel fiatalabb telefongirl iránt. Ez az érzés kizökkenti megszokott élete egyhangúságából: kalandok, megalázó helyzetek, remények és kétségek közé kerül. A szerelem vakságában nem veszi, illetve nem akarja észrevenni, hogy a lány kihasználja. Hazugságait is igazságnak próbálja magyarázni. Reménytelen szenvedélyéből a baráti figyelmeztetések se tudják kijózanítani. A feloldást csak a természet gyógyító ereje hozza meg. Antonio újra a régivé változik, de ekkor már az egyedülléttel és a halállal kell szembenéznie.
Az író kiváló pszichológiai érzékkel írja le főhőse magányos kálváriáját. Az olvasót segíti, hogy a belső monológok és külső cselekmények egymástól tipográfiailag is elkülönülnek. Az erotikus részleteket is tartalmazó regény a pszichológiai realizmus remeklése.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez