CSURKA István

LÉTEZÉS-TECHNIKA

A kötet az író novelláiból ad válogatást. A pályakezdő írásokat erős erkölcsi érzékenység jellemzi, lázadás mindenféle méltatlan sérelem ellen (Nász és pofon; Kombinált por). Majd fanyarabb hangra vált: felfedezi a magány szorongató érzését (Nyílt törés) s ugyanakkor alakjait némi ironikus távolságtartással szemléli (Százötös mellék). Az abszurd és a grotesz kisérletek (Az uszálykormányos) után végérvényesen egyénivé válik a hangja (Miért rosszak a magyar filmek). Az angol nonsense-humor felé hajló A két reunás, a sovány Táplán és a kövér Szegyedszky fürdőbéli beszélgetése, amelynek során lassanként kiviláglik az utóbbi komplett hülyesége. Tiszta dialógusból áll a vidéki színészek lustaságából eredő világundorát bemutató Létezés-technika; a Kényszerképzet Karinthy szellemében fogant önarckép. Az ezt követő novellákban jellegzetes csurkai figurák vonulnak fel: Merész Fülöp, aki szakszervezeti megbizatásból eszi a kábítószert (LSD); a száraz humorú értelmiségi, aki mosogatólány ágyában szerez újabb élettapasztalatokat (Happening). Az utolsó ciklus darabjai már nem is novellák, inkább a karcolat műfajába illenek. Az író aktuális, közszájon forgó, az átlagember által is ismert témákat hegyez ki; a pesti humor ízeit a józan vidéki ember szellemes, kritikus látásmódjával elegyíti. A válogatás keresztmetszetet ad Csurka csaknem három évtizedes kisprózai munkásságáról, jól érzékelteti mind írói fejlődését, mind pedig sokoldalú, színes egyéniségét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez