Alfred DÖBLIN

BERLIN, ALEXANDER-PLATZ

A regény cselekménye voltaképpen egyetlen szálon fut - de a kifejlet felé lendítő erők távolról sem a szokványos regényépítkezés kelléktárából valók. Hőse, egy jóravaló, ám korántsem megingathatatlan jellemű kisember, aki szállítómunkásból újságárússá "lépett elő", napjait a századelő nagyvárosának nevezetes terén, az Alexanderplatzon tölti. Biberkopf - feladva régi énjét - kétségbeesett elhatározással szakít eddigi monoton életformájával, sorsát önmaga akarja alakítani. "Átkozott az az ember, aki emberekre hagyatkozik" - hangzik a regény folyvást visszatérő vezérmotívuma: s Biberkopf el is indul az aktívabb élet útján. Lehetőségek azonban egyetlen irányban bontakoznak ki, csak a berlini alvilág fogadja be hősünket. A démoni erők aztán hamarosan beteljesítik a kisember végzetét: Reinhold, az alvilág rettegett figurája mindenéből kifosztja, majd börtönbe juttatja. Noha végül bebizonyosodik Biberkopf ártatlansága, az élet újrakezdése ebben a helyzetben már értelmetlen, reménytelen vállalkozásnak látszik. Biberkopf igazi ellenfele mégsem Reinhold, hiszen a nagyformátumú bűnözőnek csak a közvetlen eseményszinten szán szerepet az író. Berlin, a metropolis, a tüneményes nagyváros készíti elő ezt a tragédiát: flitteres ragyogásával, a pompa és nyomorúság kontrasztjaival, a harmonikus élet arányainak mérhetetlen torzulásával. Döblin az expresszív nyelvi megjelenítést nemcsak az újnaturalista eljárásokkal dúsítja, de igyekszik ezt az atmoszférát tapasztalaton túli közelségbe is átvetíteni: Jeremiás és Jób könyvét hívja segítségül a modern Sodoma aláhullásának látomásához.

A modern regénytechnikai megoldások Joyce Ulysesével és Dos Passos USA-trilógiájával egyszerre rokonítható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez