Daphne DU MAURIER
A MANDERLEY-HÁZ ASSZONYA
Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a
Boldog-völgyben, készülődés a jelmezbálra - ennyiből áll Manderley
lakóinak élete, legalábbis a cselédség és a garden party szerencsés
meghívottjai szemében. Ám az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven
beszámol ennek a fonákjáról, a szorongásról, rettegésről, ami ugyanúgy
elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és fényűzés. Mert a
fiatalasszony fél a halálfej arcú Mrs. Danvertől, méginkább a halott
Rebecca kísértetétől. Maxim de Winter fél a bűntett leleplezésétől és
retteg a botránytól, de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni,
mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká egy démoni asszony
gonoszságait...
A regény páratlan sikerét a hátborzongatóan izgalmas cselekmény
mellett bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom
pszichológiával érzékelteti a harmincas évek Európájának szorongásos
életérzését, gyáva meghunyászkodását. A regény mintapéldája az
angolszász lektűrirodalom egyik hatásos receptjének: csiszolt
stílusban gondosan adagolja a feszültség, a romantika és a
pszichológiai beleérzés keverékét. Legjobb és legizgalmasabb részei
azok, ahol az elbeszélő fiatalasszony a halott szellemével átjárt ház
kísérteties hatásáról, az idegen környezetbe való beilleszkedés
nehézségeiről számol be.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|