Michael ENDE

MOMO

Ende azok közé tartozhat, akikben szenvedéllyé vált az "élet értelmének" a keresése. Hangozzék bármilyen banálisan, Ende a legfontosabb emberi kérdést boncolgatja. Hisz abban is, hogy ez a teljesség irodalmi művekre, sőt egyetlen alkotásba sűríthető. Vállalkozásához különbségtétel nélkül használ valóságos és kitalált alakokat, és szabadon közlekedik az emberi világ és a "Fantázia" között. A Momoban sem élesek a határvonalak. A színhely egy kisváros pereme, utcagyerekekkel, utcaseprővel, túrístákat szédítő vagánnyal, kiskocsmával és egy, a semmiből ott termett kislánnyal, Momoval, aki mindenkit meghallgat. Nem ítélkezik, csak figyel és ezzel visszaadja a felnőttek lelki békéjét, és felébreszti a gyerekek játékos képzeletét. Egy napon azonban megjelennek a városban a szürke urak, akik az emberek életidején élősködnek. A város lakói észre sem veszik, hogy lelketlen, embertelen robotokká manipulálták őket, akik teszik a dolgukat, gazdagodnak, de még arra sincs idejük, hogy ennek értelmén elgondolkodjanak. Momo lassan elveszti valamennyi barátját (nincs idejük beszélgetésre, játékra), de még így is útjában áll az időrablónak. Amikor egy óriási öltöztethető babával sem sikerül megvesztegetni, az életére törnek. Ekkor lép közbe Hora mester, akitől az idő áramlik a világba, és akivel szövetkezve Momonak végül sikerül legyőznie a szürke urat, és megszabadítania barátait az időtakarékosság mániájától.

A fogyasztói társadalom ártalmai nálunk is elhatalmasodtak: a feltétlen hasznosság, a manipulálhatóság, az egyéniség elvesztése, a közömbösség - amely ellen Ende felemeli a szavát. Regényében a tolerancia és a humanitás küzd a fanatizmussal és a zsarnoksággal. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szívszorító, megrendítő olvasmánya lehet Ende meseregénye.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez