Eve ENSLER

A VAGINA MONOLÓGOK

"Bárcsak ősanyáim is tudták volna, hogy a testük szentség. Hiszem, hogy az olyan botrányos hangok és az olyan őszinte szavak segítségével, mint amilyenek ebben a könyvben is találhatóak, a jövő nagymamái, anyái és lányai meggyógyítják önmagukat - és rendbe hozzák a világot" A vagina monológokat több mint húsz ország színházaiban játszák sikerrel. Eve Ensler több mint kétszáz interjút készített idős és fiatal nőkkel, házasokkal és egyedülállókkal, tudósokkal és prostítuáltakkal, hajléktalanokkal, szegényekkel és gazdagokkal, heteroszexuálisokkal és leszbikusokkal, ázsiaiakkal, európaiakkal, amerikaiakkal és zsidókkal, majd ezekből a bensőséges vallomásokból írta meg a monológokat. Arra kérte a nőket, hogy beszéljenek a vaginájukról, pozitív és negatív élményeikről. Természetesen nem volt könnyű helyzetben, hiszen a nők saját testükhöz való viszonyáról nem szokás beszélni, különösen az idősebbeknek esett nehezére erről szólni. Az őszinte, szókimondó, költői szövegezésű, személyes hangú történetek a nővé érés, az első menstruáció, a szexualitás, a leszbikus szerelem, az örömszerzés, az erőszak és a szülés témáját járják körül. Szólnak arról, mennyire fontos nevet adni a vaginának, hiszen ez az első lépés a megismerése felé vezető úton. Olvashatunk arról, hogy sok nő iszonyodott a saját testétől vagy egyszerűen csak nem ismerte, aztán a felfedezése milyen diadalmas érzés volt. Megrázó képet kapunk a női nemiszerv-csonkításról, a boszniai nők háborús kínjairól, a gyermekkori zaklatásokról, az elhallgatott szenvedésekről. Megtudhatjuk, hogy leánya első menstruációjakor az egyik család megünnepelte a nagy eseményt, a másikban az anya felpofozta gyermekét. Ezek az élmények akár egész életre meghatározóak lehettek. A monológok azonban örömökről és vágyakról is szólnak, és a játékosság sem hiányzik belőlük. Ahány nő, annyiféle a válasz a "Mit viselne a vagina, ha felöltözne?" kérdésre: van, akié selyemharisnyát, másoké álarcot, angórát vagy szögesdrótkerítést. Az olvasmányos kötet, amely rávilágít arra, hogy a nők többsége mennyire nem ismeri a saját testét, hogy mennyire meghatározóak a nőiességgel kapcsolatos első élmények, és milyen káros lehet az elhallhatás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez