ESZE Dóra

BODZAGŐZ

A csodaszép kisváros, Zalahetenye lakói biztosra vették, hogy az újonnan nyílt teabolt tönkre fog menni. Mert kinek kell a sok flancos nevű ital, amikor eddig is megvoltak az olcsó kávéval? Ám a városba csak nemrég érkezett új lakó, az űzletet vezető Felícia valami olyan titok tudója volt, amit az emberek nem értettek. Mindig tudta, hogy a boltját felkereső asszonyok közül ki az, akinek szüksége van egy doboz illatos tea kíséretében meghallgatásra, bátorító szavakra, jó tanácsra ahhoz, hogy megposhadt házasságából kilépve új életet kezdjen, amelyben életük, ha könnyebb nem is, de jobb, igazabb, tisztább lett. A kedves, halk szavú asszony megértése, "varázslata" saját múltjából fakadt. A fiatalon férjhez ment Felícia első házassága poklában ismerte meg a megértő, gyöngéd figyelmes férfit, dr. Holz Aurélt. Barátságuk lassan kibontakozó, ám annál szenvedélyesebb szerelemmé vált és a tizenhét éves együttélés során az asszony soha, egyetlen percig sem sejtette, hogy a férfi - lánya felnevelője - pedofil pszichopata, kiskorú lánya, barátnői és tanttványai megrontója. Felícia megpróbálta leleplezi férjét, ám tanúk és bizonyítékok hiányában dr. Holz Aurélt felmentette a bíróság.
Esze Dóra mesterien szövi a regény cselekményét. Felícia története több párhuzamosan "mesélő" (dr. Holz Aurél, a lánya, Orsi, a diákjai, férje fiatal barátnője és annak családja) szemszögéből kerekedik egésszé, a teázóban megismert emberek sorsát nyomon követve fokozatosan fordul drámaian komolyra. A regény végére az olvasó Felíciával együtt azon tűnődik: "oly valószínűtlen, ami vele és a lányával történt, e fordulatokat még a legócskább szappanoperában is hiába keresnénk, hogyan fogják elhinni az emberek, mindennek dacára?"

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez