FÜZI László

BALVÉGZETŰ ÉVTIZED?

Füzi László fő érdeklődési és kutatási területe a 20. századi magyar irodalom, különös tekintettel a kortárs költészetre. A Balvégzetű évtized? esszéi, tanulmányai is jószerivel ezt a témát járják körül, ebbe természetesen a határon kívüli alkotók is beletartoznak. Egy-egy külföldi szerzőről is szól (Ortega y Gasset, Gabriel García Márquez és a horvát Nedjelko Fabrio); egy hosszabb írás foglalkozik a neves vajdasági festővel, Benes Józseffel, aki áttelepült Magyarországra, és ma Kecskeméten él. A könyv magyar irodalmi vonatkozású tanulmányai, esszéi tartalmilag négy csoportra oszthatók. Az egyik (Balvégzetű évtized), amelyik visszanyúlik a múltba, egész pontosan a harmincas évekkel foglalkozik, illetve Németh Lászlóval. A másik csoportba (A mai magyar költészet és a társadalom) azok az írások sorolhatók, melyek a ma alkotóiról szólnak, kiemelten a költőkről. A harmadik csoport (Vita után - távlatok nélkül) irodalmi vitaanyag; és végül a negyedik (A sajátosság méltósága) tárgya az erdélyi irodalom, konkrétan a hetvenes évek Korunkja. Füzi témalistája egyben személyes vonzódását is dokumentálja. Nem véletlenül elemzi hosszasan Petri György,  Baka István,  Kovács András Ferenc és  Kovács István költészetét. S az sem lehet véletlen, hogy kötetbe emelte Sándor Iván Átváltozások kertje regényéről és Vekerdi László Tudás és tudomány című könyvéről írottakat.
A szerző a mű alkotó megközelítésénél szilárd értékrendjével együtt sosem külső vagy erőltetett szempontokat visz az elemzésébe. Mindig az adott témából kiindulva bontja ki mondandóját. Ez a rokonszenves kritikusi és irodalomtörténészi magatartás Füzi fő érdeme.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez