GÖNCZ Árpád

TALÁLKOZÁSOK

Göncz Árpád írói életművének nem reprezentatív, de annál hitelesebb, gondosabb, jellemzőbb válogatása a kötet. Különböző témáik ellenére az írások összetartója az a morális felelősségérzet, amely a szerző látásmódját meghatározza. Szóljon bennük akár a háborúról - pl. Front; 1944 - vagy a kapcsolatok megalázó hatalmáról (Hatalom), fessen történelmi tablót két öregember tehetetlenségének ábrázolásával, állóképben rögzítve egy hosszú élet pergő filmjét (Öregek), vagy rajzoljon groteszk történelmi parabolát (Találkozás) - mindenütt az emberre figyelést, az emberi erőfeszítés és szenvedés tiszteletét érezzük. Az író hangját is ez a komolyság, már-már patetikus, deklaratív hitvallás hatja át.
A tizenegy novella között akad egészen rövid, szinte "egyperces" alkotás (Hazaérkezés; A gyerek), de egészen hosszú, már-már kisregény terjedelmű elbeszélés is (Találkozás). A rövid, alig néhány oldalas írásokra (pl.: 1944; Magány) Göncz pontos látásmódja, mikrorealizmusa a jellemző. Egy-egy gesztus, egy-egy arcrezdülés élethű leírásával, egy-egy csonka, még csak egészen ki sem mondott mondattal jellemzi az író nemcsak hőseit (Öregek), de azok egész életét, pontosabban sorsvonalát, életképletét. A hosszabb írások a szimbólumok, metaforarendszerek, utalások, allúziók eszközeivel dolgozó írót mutatják fel. A novellákban külön-külön föltalálható poétikai elemek végül egységes egésszé szervesülnek. A kötetet a kiadói utószóval érdemes a szerzőt megismerni vágyók figyelmébe ajánlani: az írások színtere "Az emberi élet bonyolult világa. Ahol a kívül-belül meghatározott, mégis szédítően szabad és magányra hagyott ember vívja örök harcát a magány ellen a szeretetért, az élet értelméért. Az emberségért".

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez