GÖNCZ Árpád
TALÁLKOZÁSOK
Göncz Árpád írói életművének nem reprezentatív, de annál hitelesebb, gondosabb,
jellemzőbb válogatása a kötet.
Különböző témáik ellenére az írások összetartója az a morális
felelősségérzet, amely a szerző látásmódját meghatározza. Szóljon bennük
akár a háborúról - pl. Front; 1944 - vagy a kapcsolatok megalázó
hatalmáról (Hatalom), fessen történelmi tablót két öregember
tehetetlenségének ábrázolásával, állóképben rögzítve egy hosszú élet pergő
filmjét (Öregek), vagy rajzoljon groteszk történelmi parabolát
(Találkozás) - mindenütt az emberre figyelést, az emberi erőfeszítés
és szenvedés tiszteletét érezzük. Az író hangját is ez a komolyság, már-már
patetikus, deklaratív hitvallás hatja át.
A tizenegy novella között akad egészen rövid, szinte "egyperces" alkotás
(Hazaérkezés; A gyerek), de egészen hosszú, már-már kisregény terjedelmű
elbeszélés is (Találkozás). A rövid, alig néhány oldalas írásokra (pl.: 1944; Magány) Göncz pontos látásmódja, mikrorealizmusa a jellemző. Egy-egy gesztus,
egy-egy arcrezdülés élethű leírásával, egy-egy csonka, még csak egészen ki sem mondott
mondattal jellemzi az író nemcsak hőseit (Öregek), de azok egész életét,
pontosabban sorsvonalát, életképletét. A hosszabb írások a szimbólumok,
metaforarendszerek, utalások, allúziók eszközeivel dolgozó írót mutatják
fel. A novellákban külön-külön föltalálható poétikai elemek végül egységes egésszé
szervesülnek. A kötetet a kiadói utószóval érdemes a szerzőt megismerni vágyók
figyelmébe ajánlani: az írások színtere "Az emberi élet bonyolult világa.
Ahol a kívül-belül meghatározott, mégis szédítően szabad és magányra hagyott
ember vívja örök harcát a magány ellen a szeretetért, az élet értelméért. Az emberségért".
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|