GYUKICS Gábor

UTCAI ELŐADÁS

A New York kőrengetegében, Brooklynban élő magyar költő valamennyi verse - mindegyikük külhoni életkezdete óta keletkezett - a maga létének dimenziójába tartozik, soruk a költői szubjektum lírai dokumentálását adja. A nagyjából keletkezésük időrendjébe szerkesztett darabok fölfoghatók akár lírai naplónak is: Gyukics 1986-ban hagyta el Magyarországot; előbb Amszterdamba ment, onnét az Újvilág nagyvárosaiba, utóbb Brooklynban telepedett le. Minden útbaeső helyről, életének állomásairól megírta a maga érzet-diagnózisát, "hangulatjelentését", a maga helykereső hiány-versét, létértelmező próbálkozását. Amszterdamról szólva a sorkezdő refrén "hideg" szava fejezi ki a nagyvilágban szabad, ám otthontalan ember lélekállapotát (Csigabiga a jégen), gyakran visszagondol szüleire (Hiába), aztán tétlenül, hol melankolikusan, hol feszülten tölti az időt San Franciscóban (Egy késő esti cigaretta találkozása), átutazik a havas Kanadán (Utazás), majd hazalátogatva "a tetszhalott borivó feléled" (Bor, vér és cigaretta), New Yorkban a másik ember nyomasztó magányához menekül (Gombolyag), majd mérleget készít enyészetbe torkolló életéről (Nem csak pesti bérház).
Gyukics Gábor versei egytől egyig nyomasztóan sivár, lepusztult, olykor undorító környezetet és tárgyi világot mutatnak (Születésnap után; Kocsma és patika; A füst nem kedveli.). Ebben a vedlett, mállott, ürülék- és hányásszagú környezetben, idiótán vicsorgó emberek és rühes kutyák között téblábol a boldogtalan költő, aki már sem idehaza, sem odahaza nem fogja magát jól érezni soha: az itthon lankasztóan unalmas, az otthon rideg és idegen (Hóhatáron). Nem marad más a számára, csak egy-egy kedves és engedelmes lány, a hazalátogatás várakozása, olykor a zene, az ital, a cigaretta. Ebben a világban az élet afféle emberi tenyészet, a lét pedig kínos időtöltés vagy unott menekülés, közömbös jövés-menés ide-oda. E lehangoló érzet-líra a maga csupaszságában, eszköztelen irályával jelenik meg. Gondolatritmikus belső lüktetés, a mondandó látens feszültsége, dinamikája képes eleven ritmusban tartani e költészetet. Leginkább a dzsessz fura, kiszámíthatatlan, rapszodikus muzsikájaként lehet leírni Gyukics Gábor költészetét, profán ritmikáját.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez