GYUKICS Gábor
UTCAI ELŐADÁS
A New York kőrengetegében, Brooklynban élő magyar költő
valamennyi verse - mindegyikük külhoni életkezdete óta
keletkezett - a maga létének dimenziójába tartozik, soruk a
költői szubjektum lírai dokumentálását adja. A nagyjából
keletkezésük időrendjébe szerkesztett darabok fölfoghatók akár
lírai naplónak is: Gyukics 1986-ban hagyta el Magyarországot;
előbb Amszterdamba ment, onnét az Újvilág nagyvárosaiba, utóbb
Brooklynban telepedett le. Minden útbaeső helyről, életének
állomásairól megírta a maga érzet-diagnózisát,
"hangulatjelentését", a maga helykereső hiány-versét,
létértelmező próbálkozását. Amszterdamról szólva a sorkezdő
refrén "hideg" szava fejezi ki a nagyvilágban szabad, ám
otthontalan ember lélekállapotát (Csigabiga a jégen),
gyakran visszagondol szüleire (Hiába), aztán tétlenül,
hol melankolikusan, hol feszülten tölti az időt San
Franciscóban (Egy késő esti cigaretta találkozása),
átutazik a havas Kanadán (Utazás), majd hazalátogatva "a
tetszhalott borivó feléled" (Bor, vér és cigaretta), New
Yorkban a másik ember nyomasztó magányához menekül
(Gombolyag), majd mérleget készít enyészetbe torkolló
életéről (Nem csak pesti bérház).
Gyukics Gábor versei egytől egyig nyomasztóan sivár,
lepusztult, olykor undorító környezetet és tárgyi világot
mutatnak (Születésnap után; Kocsma és patika;
A füst nem kedveli.). Ebben a vedlett, mállott, ürülék-
és hányásszagú környezetben, idiótán vicsorgó emberek és rühes
kutyák között téblábol a boldogtalan költő, aki már sem
idehaza, sem odahaza nem fogja magát jól érezni soha: az itthon
lankasztóan unalmas, az otthon rideg és idegen
(Hóhatáron). Nem marad más a számára, csak egy-egy
kedves és engedelmes lány, a hazalátogatás várakozása, olykor a
zene, az ital, a cigaretta. Ebben a világban az élet afféle
emberi tenyészet, a lét pedig kínos időtöltés vagy unott
menekülés, közömbös jövés-menés ide-oda. E lehangoló érzet-líra
a maga csupaszságában, eszköztelen irályával jelenik meg.
Gondolatritmikus belső lüktetés, a mondandó látens feszültsége,
dinamikája képes eleven ritmusban tartani e költészetet.
Leginkább a dzsessz fura, kiszámíthatatlan, rapszodikus
muzsikájaként lehet leírni Gyukics Gábor költészetét, profán
ritmikáját.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|