HAJNÓCZY Péter

A VÉRADÓ

"Ha volt s marad "ködlovagja" a hetvenes-nyolcvanas években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni" - mondta róla a ravatalánál búcsúzó Mészöly Miklós.
Ács Margit válogatta kötetbe a szerzőre legjellemzőbb novellákat, melyek pályájának, törésvonalakkal teli ívét rajzolják meg. Hajnóczy Péter tartózkodó, objektív stílusának ellentmondóan, nagyon is egyéni, személyes indulatú prózát írt. Vélhetően éppen ebben az ellentmondásban rejlik eredetiségének magyarázata. A feszültséget, amely a fegyelmezett előadásmód és a novellákban parázsló indulat között támad, különös bravúrral képes az elbeszélések alapszövetévé tenni. A novellák a kötetlen szabadságra (akár az animális szabadságra) és szilárd igazságra vágyó ember keserves, kínlódó igyekezetéről szólnak, arról, hogy józan kompromisszumot szeretne kötni a világgal, szeretne elfordulni vágyai kísértéseitől, amelyek rendre megakadályozzák abban, hogy beilleszkedjen a társadalomba (Freedom; Foghúzás; Únokaöccs). De szólnak arról is, hogy az ember hiába igyekszik megóvni saját erkölcsét, saját logikáját, ha a világ erről tudomást sem vesz (A fűtő; Tulipánhagymák). A történetek visszatérő főszereplője M, azaz Márai aki nem túlfűtött érzelmű forradalmár, sőt minden erejével azon van, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, az alkalmazkodásban is a végletekig képes elmenni, ám a világnak ez sem elég. A novellák mindegyikében föllelhető az alkoholizmusával küzdő ember szenvedése (Az alkoholista; Mosószappan; Finomfőzelék feltéttel), önmagával perlekedő keserűsége, ám mindez olyan megrázó erővel tárgyiasul - "Egyetlen őszintén átélt szenvedést ismerek, a részegséget, amelyet kétségbeessett könyörgéssel Jézusnak ajánlottak fel" - hogy az olvasó csak torokszorító fájdalmat érezhet. A címadó novella, a válogatás talán legjobb darabja. A véradó hentesből áradó, elállíthatatlan vérpatak az ember végtelen vágyait, életkedvét, életerejét szimbolizálja, ami azonban a "jól szervezett" világban nemcsak felesleges, de üldözendő is.
Hajnóczy írói pályáját szinte mindvégig politikai gyanakvás kísérte, annak ellenére, hogy írásainak tartalma erre nem adott okot, hiszen csak utolsó novelláiban bukkant fel közvetlen politikai véleménye (A farmer; Egy pár cipő). Korának talán legnyugtalanítóbb írója volt, aki ösztönös mesterségbeli tudás birtokában, talán szabálytalanul de rendkívül szuggesztív erővel formálta novellákba szorongásait, életélményének végletességét. Munkásságának ismerete megkerülhetetlen - minden irodalmat szerető ember számára.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez