HEGEDÜS Géza

VILÁGIRODALMI ARCKÉPCSARNOK

Hegedüs Géza arcképcsarnoka az olvasásban "gyönyörűséget" kereső ember érzelmi alapozású tablója. A magyar- és világirodalom avatott ismerője és tolmácsolója kötetében a világirodalom vonulatát tekinti át - alkotói portrék látszólag független sorozatában.

A kötet száz szerző élet- és pályaképét mutatja be időrendi szerkesztésben az ókortól (a legelső "irodalomként" számon tartott írásoktól) egészen napjainkig. Valamennyiük közös jellemzője, hogy kiemelkedő jelentőségűek az egyetemes irodalomtörténetben, akár a líra vagy a dráma, akár a széppróza vagy a filozófiai tartalmú elmélkedés, akár pedig a politikai esszé vagy a történeti tárgyú emlékirat műnemeiben-műfajaiban alkottak maradandót. Hegedüs Géza a saját értékrendje alapján válogat közülük; ezt az értékrendet azonban már jól ismeri a hazai közönség korábbi összefoglaló jellegű könyveiből. A portrék külön-külön is tartalmas írások. Egységes szerkezetük - bemutató életrajz, kultúrtörténeti környezet, pályakép a legismertebb művek kiemelésével - esszészerűen bővül ki a tudós színes meglátásaival, a sokat olvasó irodalmár tapasztalataival és egyéni esztétikát tükröző összehasonlításaival. A szerző ugyanakkor irodalomtöténetet is "ír": arcképvázlatai és műelemzései egymásra épülnek, kimutatva a különböző hatások összefonódását, a műfajok kialakulását és korszakonkénti megjelenítésüket, formai-tartalmi módosulásaikat. A válogatás tényéből következik, hogy az arcképcsarnok nem lehet teljes, és természetesen nem is egyenletes reprezentativitású: elsősorban az európai irodalmi kultúrával - nyugat- és kis-ázsiai előzményeivel -, valamint Észak-Amerika angol nyelvű irodalmával igyekszik megismertetni az érdeklődőket; az ókori görög és latin, illetve a középkori vallásos és lovagi hagyatékból csupán "ízelítőt" ad (kényszerűségből), és bővebben az utóbbi ötszáz év történetéből válogat, rendkívüli gazdagsággal illusztrálva a reneszánsz óta virágzó írásos művészetet. A nagy szakértelemmel és érdeklődést felkeltő stílusban megírt "miniesszék" lényegében rendhagyó irodalomtörténetnek tekinthetők; a válogatás korlátait maga a szerző is megérezte, és újabb összefoglalás készítésére késztette: az azóta már megjelent második kötettel együtt - a Világirodalmi arcképcsarnok hasznos kézikönyve lehet az irodalommal ismerkedőknek, és élvezetes olvasmánya a már gyakorlott olvasóknak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez