Martin HEIDEGGER

KANT ÉS A METAFIZIKA PROBLÉMÁJA

Heidegger 1927-ben adta közre főművét, a Lét és időt, amely - mint azóta bebizonyosodott - nemcsak a huszadik századi filozófiában, de az egyetemes bölcselettörténetben is valódi paradigmaváltást generált. E mindmáig hevesen vitatott és a legkülönbözőképp interpretált munka után két évvel jelent meg Heidegger új könyve, a Kant-monográfia, amely fergeteges vihart kavart filozófus körökben. Mindenekelőtt azért, mert a megjelenés idején még a legaktívabb kontinentális filozófiai irányzat a neokantianizmus volt, Heidegger pedig nemcsak a hagyományos Kant-interpretációkkal szakított durván, de szinte semmibe vette a neokantiánus nagyok (Cohen, Natorp, Windelband, Rickert, Cassirer és mások) Kant-képeit is, nem is beszélve az erre a Kant-képre épült rendszereikről, koncepcióikról. Heidegger a könyve megjelenéséig egyértelműen és cáfolhatatlanul ismeretelméleti fordulatot hozónak beállított Kanttal a metafizikus Kantot állította szembe és könyvének középpontjába, ami azért is számított botránynak, mert a közvélekedés (egyébként mindmáig) úgy tartja, hogy Kant "bebizonyította" a metafizikai lehetetlenségét, tudománytalanságát, filozófiai terméketlenségét. A Heidegger-könyv persze nem lép fel a Kant- filológia igényével. A szerző "mindössze" újraolvassa benne Kantot, és kimutatja ez olvasás alapján a kanti metafizika alapfogalmait, amelyek - természetesen - egyenesen a heideggeri fundamentálontológia, a Lét és idő metafizikája felé mutatnak. Ezzel az újraolvasással Heidegger három irányban is nagyot alkotott. Mindenekelőtt inaugurálta a dekonstrukció (az újraolvasás) később Derrida által kanonizált (és elnevezett) metodikáját és kategóriarendszerét. De rendkívül nagyot lendített a földhözragadt Kant-filológián is, megalapozva egy új Kant-kép kialakítását. Végül a lehető legjobb, és a hagyományos filozófiatörténeti műveltséggel rendelkezők számára a legkényelmesebb utat kínálta a heideggeri fordulat (mármint az első ilyen) megértéséhez. (Sartre például - gyakran idézett tény - csak a Kant-könyv olvasása után értette meg a Lét és időt, amire azután később saját filozófiáját építette.) A nagyon változó színvonalú magyar Heidegger-fordítások közt a legjobbak élén van a helye ennek a műnek (Ábrahám Zoltán munkája), ami azért is örvendetes, mert ez a munka a magyar olvasók számára is megteheti azt a szolgálatot, amit Sartre-nál tett. A Kant-könyv persze nem könnyű olvasmány így sem - ám a legjobb bevezetés Heideggerhez, és így "kötelező olvasmány" a filozófia iránt érdeklődő minden olvasó számára.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez