Eleni KAZANTZAKI

A MEG NEM ALKUVÓ

A nagy görög életútját, emberi-írói portréját a legilletékesebb, özvegye, az író-újságíró Eleni Szamiu-Kazantzaki rajzolja meg. A kötet négy kronológikus fejezetre tagolódik. Az Egy új mítosz nyomában az írónő Kazantzakisz születésétől (1883) 1924-es megismerkedésükig idézi fel az eseményeket. Az író gyermekéveivel, serdülőkorával nem foglalkozik, hanem az olvasót a Jelentés Grecónak című különös önéletrajzhoz irányítja, amelyben Kazantzakisz részletesen beszámol családjáról, s krétai éveiről. Az elbeszélést 1902-vel kezdi, amikor az ifjú Nikosz Athénba utazott tanulni. Az egyetemi éveket, az olaszországi utazásokat, első feleségével, a szintén író Galatiával kötött házasságát, a pályakezdés, politikai aktivitás, az eszmekeresés és élményszerzés korszakát, a bécsi, berlini hónapokat az író levelei, naplójegyzetei, szóbeli emlékezései alapján rekonstruálja Eleni. (A dokumentumok közül olyan érdekességeket is felhasznál mint például Zorbász, a görög levelei.) A Nagy utópia című fejezet 1924-től 1939-ig követi nyomon az író tevékenységét. Ezekben az években ismerte meg a Szovjetúniót, s vett részt a spanyol polgárháborúban. A világháború éveiről és a győzelmet követő évről (ekkor tárcanélküli minisztere volt a görög kormánynak) számol be A mítoszok lerombolása című fejezet. A görögországi polgárháború kitörésétől élete végéig önkéntes francia száműzetésben élt, ezt beszéli el a Ki a nyílt tengerre című fejezet.

A rengeteg izgalmas dokumentumot felhasználó életrajz nem a külső történésekre, hanem a roppant összetett eszmevilágú író belső portréjának hiteles mozaikokból való összerakására koncentrál.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez