
Daniel KEYES
VIRÁGOT ALGERNONNAK
Algernon különleges egér: ugyanazon az agyműtéten esett át, mint a
főhős, Charlie, és ettől valóságos egérzseni lett, logikusan tud
tájékozódni bonyolult labirintusokban. Charlie hasonlóan járt:
harminckét éves koráig kedves ám gyengeelméjű fiatalember volt, a
műtét után rohamos szellemi fejlődésen ment át, szivacsként itta
magába a műveltséget és a tudományt, intelligenciahányadosa messze
felülmúlja a zseniszintet. Sajnos, az eredmény sem nála, sem
Algernonnál nem lehetett tartós: amikor Charlie észrevette Algernon
hanyatlását, kutatásaival maga bizonyította be, hogy a visszaesés
törvényszerű, és minél magasabb az időközben elért szellemi szint,
annál rohamosabb a végromlás. Utolsó "előmeneteli jelentéseiben"
Charlie a kezdeti szintre esik vissza, szívfacsaró módon ismétli meg
kezdeti helyesírási hibáit és fogalmazási primitívségeit.
A regény a fenti keretek közt maradó sci-fi is lehetne, - az író
azonban sikeres "műtétet" hajtott végre rajta, szívet ültetett belé, s
ettől a regény kitágult és általánosabb jelentést kapott. Először is a
szerző a pszichológia professzora - meggyőzően bizonyítja, hogy a
puszta intelligencia nem minden, hiába lesz Charlie zseniális,
érzelmi-szociológiai vonatkozásban személyisége még sokáig
visszamaradt. Továbbá, hogy a gyöngeelméjű is ember, s az, hogy
embertársai kinevetik, rossz tréfákat űznek vele, és bolondot
csinálnak belőle - méltatlan, aljas, embertelen dolog.
A scifit mélységesen hiteles lélektani rajzzal ügyesen egyesítő mű
a tehetséges író-pszichológus vallomása az ember élni akarásáról,
erkölcsi tartásáról, töretlen optimizmusáról.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|