LATOR László

KAKASFEJ VAGY FILOZÓFIA? MIRE VALÓ A VERS?

Lator László könyve nem líratörténet, nem verselemzés- gyűjtemény, nem irodalmi esszék sorozata, pedig található benne szép számmal líratörténeti eszmefuttatás, verselemzés (teljesen szabályos, a vers egészét közlő, annak minden lényeges mozzanatára, poétikai sajátosságára rámutató, azt felfejtő), és persze esszé is. Ám Lator egy külön, saját műfajt talált ki az irodalomról (a versről) szólás terén, és kötetének minden darabjában ezt műveli, Lator nem tudós, hanem költő, ezért egyáltalán nem érzi kötelezőnek, hogy egzakt vagy hermeneutikus legyen, a recepcióra, a tradálásra, a struktúrákra, a szoros olvasatra, az intertextualitásra ügyeljen, hogy a teljességet tartsa szem előtt. Ő elsősorban szenvedélyes versolvasó, aki maximális pontossággal tud és akar beszámolni versélményéről, ám nem szép szavakba oldva a még sokkal szebb költeményeket, hanem a "szaktárs", a pályatárs módján: felhíva a figyelmet a telitalálatokra is, a megbicsaklásokra is, mindarra, amit ő az éppen adott versben, lírai irányzatban, költőben fontosnak tart, korántsem szándékolva, hogy mindenre felfigyeljen, sőt. Csak néhány dolgot emel ki, azokról viszont annál pontosabban szól, és nemegyszer kiderül (érzi ezt az olvasó is), éppen az lehet a lényeg. A kötetben Füst Milán, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Petri György, Valéry, Puskin, Rimbaud, Villon, Mandelstam és mások versei, alkotásai, művei kerülnek terítékre, ám a munka elsősorban nem őhozzájuk vezeti el az olvasót, hanem magához a vershez, a versolvasásnak nem a tudományához, hanem művészetéhez. - Kitűnő, a maga nemében páratlan kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez