LÉNÁRD Sándor

RÓMAI TÖRTÉNETEK

A Brazíliában élő polihisztor orvos művének alcímében szereplő két évszám (1938 és 1943) nyomban a világtörténelemhez köti asszociációinkat. Megérezhetjük, hogy a főszereplő a fasizmus. Különös érdekessége a hosszú írásnak, hogy az író a német fasizmus elől menekült a megszállt Ausztriából Olaszországba (ahogy ő nevezi) a "hanyagabb" fasizmus világába. Gúnyos csúfondárossággal nem arra törekszik, hogy a bennfentesek tudományos jólértesültségével lerántsa a leplet a világtörténelem 20. századi bakugrásáról, hanem önmagával beszélgetve, töprengve - olykor vitatkozgatva is - nevetségessé teszi a "nagy" Duce-t. és közelhozza olvasóihoz a fasizmussal sohasem egyező, de azzal valamiképpen megalkuvó olasz nép lelkét. Írói megoldása különleges: helyenként dialógusokkal, leírásokkal áttört hatalmas monológot alkot. Még a párbeszédek sem dramatizáltak, hanem azt éreztetik, hogy mindezt visszavetíti, szinte megteremti a szerző. Bár végigszenvedve a háborús Olaszország visszásságait, szenvedéseit, kissé kívülálló marad. Ennek ellenére eléggé sokoldalúan lát, mert a fasizmust ravaszkodva, baj nélkül átélni akarók mellett az antifasiszták többféle tipusát, például az ellenálló, kézigránátokat gyűjtő szocialistát és a kommunista-szimpatizánsokat is belerajzolja a körképbe. Könyvét leginkább adatok nélküli szociográfiának tekinthetnénk. Egyetlen - de sajnos elég jelentős hibája, hogy szempontja mindössze az a szituáció, mely az író véletlen hétköznapjait éppen befolyásolja.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez