A. A. LONG

HELLENISZTIKUS FILOZÓFIA

A görög filozófia nagy korszaka Arisztotelész halálával (Kr. e. 322) lehanyatlott - volt szokás mondani a régi filozófiatörténetek szellemében. Való igaz, hogy Arisztotelészhez hasonló formátumú gondolkodó majd csak a koraközépkor idején fog működni, de maga a filozófia mint diszciplína a hellenisztikus korszakban igen jelentős fejlődésen ment keresztül. Mindenekelőtt e kor gondolkodói gyűjtötték össze és kezdték meg feldolgozni a "hőskorszak" nagy munkáit, de számos részletkérdésben tovább is építették a korábbi nagyok, kivált Platón és Arisztotelész gondolatait, kialakultak a hivatásos filozofálás szakmai keretei, iskolák sokasága jött létre, és - ez a korszak legjelentősebb teljesítménye - megkezdték működésüket azok a filozófiai iskolák, amelyeknek tagjai ugyan nagyobbrészt csak a szakemberek számára ismerősek, de amelyeknek tanításai - sztoicizmus, epikureizmus, szkepticizmus, neoplatonizmus stb. - mindmáig széles körű elterjedtségnek és virulenciának örvendhetnek. A. A. Long klasszikus értékű filozófiatörténeti munkája szellemi, nem filozófiai értelemben vett teljességgel mutatja be a hellenisztikus korszak filozófiáját: mindenekelőtt azt a hatalmas folyamatot, ahogy a klasszikus antikvitás gondolatai elterjedtek, differenciálódtak, a különböző irányzatok kialakultak. A szerző természetesen kiemelten elemzi azokat az eszméket, amelyek a sztoicizmus és az epikureizmus továbbélését, bizonyos értelemben máig ható aktualitását biztosították.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez