A. A. LONG
HELLENISZTIKUS FILOZÓFIA
A görög filozófia nagy korszaka
Arisztotelész halálával (Kr. e. 322)
lehanyatlott - volt szokás mondani a régi filozófiatörténetek szellemében.
Való igaz, hogy Arisztotelészhez hasonló formátumú gondolkodó majd csak a
koraközépkor idején fog működni, de maga a filozófia mint diszciplína a
hellenisztikus korszakban igen jelentős fejlődésen ment keresztül.
Mindenekelőtt e kor gondolkodói gyűjtötték össze és kezdték meg feldolgozni a
"hőskorszak" nagy munkáit, de számos részletkérdésben tovább is építették a
korábbi nagyok, kivált
Platón és
Arisztotelész
gondolatait, kialakultak a
hivatásos filozofálás szakmai keretei, iskolák sokasága jött létre, és - ez a
korszak legjelentősebb teljesítménye - megkezdték működésüket azok a
filozófiai iskolák, amelyeknek tagjai ugyan nagyobbrészt csak a szakemberek
számára ismerősek, de amelyeknek tanításai - sztoicizmus, epikureizmus,
szkepticizmus, neoplatonizmus stb. - mindmáig széles körű elterjedtségnek és
virulenciának örvendhetnek. A. A. Long klasszikus értékű filozófiatörténeti
munkája szellemi, nem filozófiai értelemben vett teljességgel mutatja be a
hellenisztikus korszak filozófiáját: mindenekelőtt azt a hatalmas folyamatot,
ahogy a klasszikus antikvitás gondolatai elterjedtek, differenciálódtak, a
különböző irányzatok kialakultak. A szerző természetesen kiemelten elemzi
azokat az eszméket, amelyek a sztoicizmus és az epikureizmus továbbélését,
bizonyos értelemben máig ható aktualitását biztosították.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|