Federico García LORCA

SIRATÓÉNEK
IGNACIO SÁNCHEZ MEJÍAS TORREÁDOR FÖLÖTT

Ez a költemény nemcsak a torreádornak biztosít halhatatlanságot, hanem - a benne megnyilatkozó személyesség folytán - a költő siratója is. A torreádor, aki 1934 augusztusában az egyik arénában halálosan megsebesült, andalúziai volt, mint a költő s mint az őt halálra sebző bika. A spanyol nép világában ősi izgalom a bikaviadal. A Torreádorsirató ritmikájában, hangjában és hangulatában benne él a népi sirató, a haláltánc és a népi kórusok világa, de belejátszanak muzsikájába a spanyol zene kísérőhangszerei: a gitár rezdülése, a síp és a kasztanyetta hangjai. A görög tragédiával tart rokonságot ez a vers, de el is tér tőle, akárcsak a klasszikus spanyol dráma szemléletétől: itt a végzet egyértelmű halál képében jelenik meg, felemelő, megnyugtató momentum nélkül, távlattalanul. Lorca életművének jelentős részét az élénk, világos színek jellemzik, a siratóban két szín uralkodik: a fehér és a fekete. (Ó, fehér fal, Spanyolország! Ó, kín fekete bikái!)
A 220 soros költemény a középkor jellegzetes műfajában íródott, hősi elégia.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez