MÁRAI Sándor

NAPLÓ, 1984-1989.

Márai Sándor életének utolsó éveire datálódó részeit tartalmazza a kötet. Az író láthatóan nem törekedett arra, hogy művét könyv formájában bocsássa közre, ezért a feljegyzéseket később, a Jegyzetekben kellett kronológiai kommentárral ellátni. Az idős, szellemében eleven, ám testében és lelkében egyre jobban megtöretett író a kötet nagyobb részét kitevő naplórészletekben írókról és műveikről elmélkedik. Bár ezek a beszámolók többnyire rövidek, szinte oldalnyi terjedelmük sincs, mégis csodálatosak; Virág Benedek verseiről, Dosztojevszkijről, és életrajzának szerzőjéről, Joseph Frankról. De az ágya fölött égő éjjeli olvasólámpa megvilágítja Czuczor, Bajza, Batsányi, Krúdy és mások köteteit is. Szó esik Shakespeare néhány drámájáról, Arisztotelész filozófikus műveiről, vagy Cervantes Don Quijotejéről. Ezek a rövid eszmefuttatások azonban sem nem kritikák, sem nem esszék, inkább "csak" egy briliáns elme hangosan gondolkodásának lenyomatai, a hosszú élet során befogadott értékekkel kapcsolatos megfigyelései. Márait vélhetően az olvasás tartotta életben még akkor is, amikor szeme már botladozva haladt a sorokon, és a mindennapi mozgás, sétálás is istenkísértés volt számára. Megrázó sorok adják vissza élete utolsó heteinek hangulatát, a magány semmihez sem fogható, jeges szorításának érzését, és a közelítő halál "ízét". Szinte hátborzongató, amikor arról vall hogyan képezte ki magát egy amerikai, önvédelmi fegyverek használatára oktató tanfolyamon azért, hogy később, értő módon emelhesse halántékához a gyilkos fegyvert. Az 1989-es január 15-i feljegyzés kegyetlenül lezárja az élettől eloldozódni kívánó idős ember pályáját: "Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje". Az ősz múló színeiben villódzó "kisnovellák", rövid szövegek, az író idős kora ellenére is a legmagasabb színvonalon szólnak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez