MÁRTON László
AZ ÁHÍTATOS EMBERGÉP
A kiemelkedő jelentőségű, immáron külföldön is elismert regényés
drámaíró irodalmi esszéit, kritikáit gyűjtötte össze új
kötetében. Bár Márton László több írásában nyomatékosan
hangsúlyozza, hogy nem tudós, nem irodalomtörténész vagy
kritikus, írásai lefegyverző szakmai ismeretanyag birtokában
készültek. A szerző nemcsak a régebbi magyar irodalom
filológiájában tűnik hivatásos szinten járatosnak, de kiváló
germanista is, aki Goethét vagy Kleistet nemcsak fordítóként
ismeri igen alaposan, de irodalmárként is otthon van világukban,
a róluk szóló szakirodalomban. A kötetben közölt esszék tehát
elsőrendű elemzései és feldolgozásai Gyöngyösi István, Katona
József, Kölcsey Ferenc, Arany János, Kosztolányi Dezső,
Burger, Goethe, Kleist, Csorba Győző, Mészöly Miklós, Petri
György, Kukorelly Endre, Tolnai Ottó, Bodor Ádám és társaik egy-
egy művének vagy bizonyos esetekben teljes ouvre-jének. De jóval
többek is ezek az esszék, mint magas szintű, de szokványos
irodalomtörténeti dolgozatok. Mindenekelőtt azért, mert a szerző
állandóan íróként is szól bennük, olyan poétikai kérdések
izgatják, amelyek csak a pályatársnak tűnhetnek fel. Érvényes ez
a régebbi anyag feldolgozására is (így tud például egészen újat
mondani a szerző olyan sokszorosan feldolgozott-elemzett művekről
is, mint a Faust), de még inkább Márton László hazai kortársai
vonatkozásában. A posztmodern fordulat alkotóit kongeniálisan
érti és érteti, értékeli és értelmezi.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|