MÁRTON László

AZ ÁHÍTATOS EMBERGÉP

A kiemelkedő jelentőségű, immáron külföldön is elismert regényés drámaíró irodalmi esszéit, kritikáit gyűjtötte össze új kötetében. Bár Márton László több írásában nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem tudós, nem irodalomtörténész vagy kritikus, írásai lefegyverző szakmai ismeretanyag birtokában készültek. A szerző nemcsak a régebbi magyar irodalom filológiájában tűnik hivatásos szinten járatosnak, de kiváló germanista is, aki Goethét vagy Kleistet nemcsak fordítóként ismeri igen alaposan, de irodalmárként is otthon van világukban, a róluk szóló szakirodalomban. A kötetben közölt esszék tehát elsőrendű elemzései és feldolgozásai Gyöngyösi István, Katona József, Kölcsey Ferenc, Arany János, Kosztolányi Dezső, Burger, Goethe, Kleist, Csorba Győző, Mészöly Miklós, Petri György, Kukorelly Endre, Tolnai Ottó, Bodor Ádám és társaik egy- egy művének vagy bizonyos esetekben teljes ouvre-jének. De jóval többek is ezek az esszék, mint magas szintű, de szokványos irodalomtörténeti dolgozatok. Mindenekelőtt azért, mert a szerző állandóan íróként is szól bennük, olyan poétikai kérdések izgatják, amelyek csak a pályatársnak tűnhetnek fel. Érvényes ez a régebbi anyag feldolgozására is (így tud például egészen újat mondani a szerző olyan sokszorosan feldolgozott-elemzett művekről is, mint a Faust), de még inkább Márton László hazai kortársai vonatkozásában. A posztmodern fordulat alkotóit kongeniálisan érti és érteti, értékeli és értelmezi.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez