MIKSZÁTH Kálmán
NEMZETES URAIMÉK
A regény középpontjában egy fennhéjázó kisnemes, Mácsik György
története és a kurtanemes Laczkó család egész hada áll. Ők
valamennyien az egykoron elveszített ősi juss, Békés vármegye
visszaperléséről álmodoznak, időnként tesznek is érte valamit.
Mindenesetre vagyonuk roncsait jogászokra költik, hátha egyszer az ősi
birtok visszatér. Kurtanemesi kúriáik lassan összerogynak, maguk már
teljesen elszegényedtek, csak álmaikban tér vissza az ősi föld. A
történetet a szabadságharc előtti időbe helyezi Mikszáth, s a mese
közben fel-feltünedező kurtanemesek ábrándjait már a korabeli olvasó
sem érezte tragédiának, sokkal inkább komédia részesei vagyunk. A
fenegyerekeskedő Mácsik és a Laczkók egész hada bármilyen fennkölt
cselekedetet hajt végre, semmi sem tűnik magasztosnak, sokkal inkább
szatirikus itt minden, saját idejükből is kiszakadt figurák, értékeit
elvesztett, bomló világ képe áll előttünk.
A regény születésének idején a magyar társadalmat a pusztuló nemesség
sorsa foglalkoztatta. Ebbe a vitába nemcsak
újságíróként,
karcolataival
szólt bele Mikszáth, hanem ezzel a regényével is. Ő sem
volt közömbös a nemesi világ pusztulásával szemben, de tudta, hogy
"késő már a vármegyét siratni, hát inkább keressük meg benne a
nevetnivalót". A nemzetes uraimék távol áll még a későbbi
Mikszáth-regények szatírájától, de már fel-felcsillan benne a
Beszterce ostroma
Pongrácz grófjának szatirikus arcéle.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|