NEMES László

LÉGÜRES TÉR

Lőrincz Tamás írót, hetvenedik születésnapja alkalmából sokan kérik, írná meg emlékeit, alkotná meg önéletrajzi regényeit, foglalná össze valamilyen formában, amit hosszú élete, során látott, hallott, megélt, tapasztalt. A Légüres tér tulajdonképpen ez a regény, ez az életút-összegzés, ez a kívánt összefoglalás.
Nemes László a regény előszavában határozottan tiltakozik az ellen, hogy bárki az író saját életregényének tekintse a művet, és nyilván joggal teszi, ám az eseménysorok legtöbbje mégis önéletrajzi jellegű: a zsidó származás, a brit hadseregbe való önkéntes jelentkezés a második világháborúban, a művésznő feleség, a gyakori külföldi turistautak stb. És mégsem Nemes Lászlóról, alias Lőrincz Tamásról szól a mű, hanem valami egészen másról. A magyar és a világtörténelem egy hosszú periódusáról, a két világháború közötti Közép-Európáról és Budapestről (no meg Bécsről is), a háború alatti Pestről és a Közel-Keletről, a brit hadseregről és a holocaustról, a "felszabadulásról" és a Sztálin-Rákosi-éráról, az ötvenes évek bezártsága után kinyíló világról, Amerikáról és Ausztriáról, Izraelről és a Rákóczi útról. Nem egyenesvonalúan, időrendben megszerkesztett regény a Légüres tér, minden realizmusa, minden veristán ábrázoló hűsége ellenére az emlékek furcsa cikk-cakkjait, az asszociációk és korrespondenciák menetét követi. Így válik szerzőjének - minden bizonnyal - legjelentősebb munkájává, nagy élet-gyónásává és életösszegzésévé. Amit szerzőjének meglátnia adatott - és igen sok adatott - mind-mind helyet kapott a műben, amelyet - nemcsak a realista korrajzú regények olvasóinak, de a kortörténet iránt érdeklődőknek is érdemes elolvasni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez