
George ORWELL
LÉGSZOMJ
George Bowling minden tekintetben átlagos ember. Az 1938-as Londonban él és
biztosítási ügynökként dolgozik; minden este egy barna, zöldajtós sorházba jár
haza az Ellesmere Road 191-be, a feleségéhez, Hildához és a két gyerekhez. 45
éves, de már elhízott, ami nem baj, hisz a kövérek vidám, kedélyes fickók,
ugyebár, most kapja az első műfogsorát, ami majd sokat javít a mosolyán, a
lóversenyen nyert tizenhét fontról nem is beszélve. Életében először a
nyereményről nem tud az asszony, a bankban lapul, várva, hogy George mire
fogja költeni: szivarra, italra, vagy egy csinos nőre? S miközben George ezen
elmélkedik, gondolatai messze elragadják, a múltba, gyerekkorának helyszínére,
Alsó-Binfieldbe. A poros, álmos kisváros újra megelevenedik, és George
mesélni kezd a gyerekkorról, szüleiről, gabonakereskedő apjáról, erős, dolgos
anyjáról, és félhülye bátyjáról, Joe-ról, aki tizennyolc évesen eltűnt, Elsieről,
az első szerelemről, és mindenről, ami egy városka kisvilágához tartozik.
Hősünket a méla nyugalomból az első világháború rázza föl: bevonul
katonának, és mialatt ő a fronton van, meghalnak a szülei. Nincs tehát oka
visszatérni szülővárosába, Londonban ügynökként próbál szerencsét. Itt
ismerkedik meg Vincentékkel, az Indiából hazatért családdal, rövidesen
feleségül veszi lányukat, Hildát. A történet itt körkörösen visszatér
kiindulópontjába, 1938-ba, és a nosztalgiázás arra készteti George-ot, hogy
valóban visszatérjen Alsó-Binfieldbe, ahol azonban már semmi sem a régi. A
házak, a táj, még az emberek is megváltoztak, a múltat már semmi sem idézi és
George kiüresedve indul haza. Látogatásának egy értelme talán mégis volt:
ráébred a jelen, a család fontosságára, és újult érzelmekkel indul haza,
mindennapi életébe.
Orwell sodró lendülettel, az élő beszéd stílusában meséli végig, szinte egy
szuszra Bowling történetét, az éles szemű író szemszögéből nézve egy
átlagember életét - és bizony rá kell jönnünk, hogy ebből a szemszögból semmi
sem átlagos...
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|